A gyilkos ventilátorok történetének feltárását követően ismét a Koreai-félszigetre látogatunk; témánk ezúttal jóval szomorúbb, mégis a kollektív emlékezet része - tele furcsa szokásokkal, szolgáltatásokkal és kinek nagyobb a... játékkal.
Nézzük meg, hogyan választja el egymástól a két Koreát az 1953 óta létező fegyverszüneti vonal mentén létrehozott demilitarizált övezet!
Háború
A Koreai-félsziget, a hidegháborús megosztottság és szembenállás ma is létező példája és élő emléke.
A hosszú ideig egységes Korea a több, mint harminc évig tartó japán megszállás alól 1945 augusztusában szabadult fel. Ekkor a félsziget északi részét a szovjet, déli részét pedig amerikai csapatok foglalták el és osztottál fel nagyjából a 38. szélességi kör mentén. Nem sokkal később északon megalakult a szovjet, délen pedig az amerikai támogatású kormányzat: létrejött a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) és a Koreai Köztársaság (Dél-Korea).
Amerikai tengerészgyalogosok bevetésen a koreai háború idején.
A kialakult helyzettel egyik fél sem volt igazán elégedett, s végül a szovjet (és kínai) támogatást élvező Észak-Korea lépett először 1950 nyarán, amikor nagy lendülettel lerohanta a déli testvérállamot: Dél-Koreát a teljes bukástól az amerikaiak (ENSZ-zászló alatti) gyors beavatkozása mentette meg, s a következő három évben véres háború (több millió áldozattal) dúlta fel a Koreai-félszigetet; a harcokba később még tucatnyi állam avatkozott be (többek között Kína az északiak, az angolok, kanadaiak, franciák a déliek oldalán).
A koreai háborúban nem csak koreaiak, kínaiak és amerikaiak vettek részt. Etióp katonák a Hailé Szelasszié császár által Koreába küldött zászlóalj harcosai közül.
Döntő győzelmet egyik félnek sem sikerült kicsikarnia, ugyanakkor a harcokat sem akarták (tudták) folytatni, ezért 1953. július 27-én az aktuális frontvonal közelében fekvő Panmindzson településen az ENSZ-erők (értsd: amerikaiak) és az észak-koreaiak valamint kínaiak megkötötték a fegyverszüneti egyezményt: a dokumentum értelmében a két Korea megosztottsága az aktuális frontvonalak mentén (nagyjából a korábbi határvonalon, a 38. szélességi körön) rögzült.
A fegyverszüneti megállapodás aláírása.
Létrejött a koreai államokat elválasztó, mintegy 250 kilométer hosszú és négy kilométer szélességű, eredetileg semleges államok megfigyelői által ellenőrzött demilitarizált zóna, amely a két felet volt hivatott elválasztani egymástól (persze a fegyvermentes övezet elég eufemisztikus kifejezés, hiszen még napjainkban is százezres haderők néznek majdnem farkasszemet egymással az övezet két oldalán).
Nem annyira békés ez a vidék
Az elmúlt évtizedek folyamán a fegyverszüneti megállapodás ellenére (békeszerződést végül nem kötöttek, így technikai értelemben Észak- és Dél-Korea a mai napig hadban áll egymással) nem volt a béke (fél)szigetének nevezhető a terület.
Egy amerikai mondabeli favágóról, Paul Bunyonról elnevezett művelet keretében a kilátást rendkívüli mértékben zavaró fa kivágása.
1976-ban majdnem folytatódott a háború, amikor az amerikaiak az övezetben megpróbáltak kivágni egy, a szabad kilátást zavaró fát - ezt azonban a beavatkozó észak-koreai katonák (mind környezetvédő) először megakadályozták. Végül az amerikaiak kivágták a fát (miután jelentős haderőt vonultattak fel a térségben, elrettentendő az ellenséget - repülőgép-hordozókkal, bombázókkal, ahogy ilyen esetben szokás), amelynek helyén ma emlékmű áll.
Az egyik megtalált észak-koreai alagút déli bejárata. Azt nem tudni, hogy mennyi lehet még a koreai hegyek gyomrában...
Eközben az észak-koreaiak sem tétlenkedtek: számtalan alagutat fúrtak, hogy az ezeken átjuttatott csapatok (vagy az alagút méretétől függően akár tankok is!) gond nélkül az ellenség hátába kerülhessenek, ha a helyzet úgy hozza.
Az utóbbi hetek, hónapok eseményeit (északi rakétatesztek és nukleáris kísérletek) leszámítva is bővelkedett feszültséggel teli időszakokban a két Korea közelmúltja. A legközelebb a háború folytatásához 2010-ben került a két fél, amikor az észak-koreaiak előbb elsüllyesztettek egy dél-koreai hadihajót, majd néhány hónappal később tüzérségi tűz alá vettek egy déli szigetet (a déliek pedig visszalőttek).
Pénzt is lehetne belőle csinálni, nem?
Persze a demilitarizált övezet azon túl, hogy a két haderőt elválasztani hivatott egymástól, kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy a Koreák megmutassák, melyik fél az erősebb (gazdagabb, hatalmasabb). A fegyverszüneti egyezmény aláírásának helyszíne, Panmindzson egyfajta semleges zóna (Joint Security Area - Közös Biztonsági Terület néven), itt nem kilométerek, hanem centiméterek választják el egymástól a két felet (több épületet is felhúztak a zóna határán, ahova szükség esetén tárgyalni vonulhatnak a felek képviselői).
Mindkét fél lehetőséget biztosít az országukba érkező turisták számára, hogy felkeressék ezt a területet. Egymás túlszárnyalására mind Dél-, mind Észak-Korea hatalmas látogatóközpontot emelt a másikkal szemben, ahol - saját szemszögükből - bemutatják a nagyérdeműnek a háborús eseményeket. Bizonyára szuveníreket is nagy mennyiségben lehet vásárolni, de erről majd később...
Dél-koreai és amerikai katonák figyelik északi társaikat a fegyverszüneti vonalon felhúzott tárgyalóépületek között, háttérben az északi látogatóközponttal.
A dél-koreai látogatóközpont épülete.
A tárgyalóépületek pont a fegyverszüneti vonalon fekszenek; ennek megfelelően két bejáratuk van. Az épületen belül a határvonalat a mikrofonzsinórok jelképezik. Normál hétköznapokon (amikor éppen nem tárgyalnak) egyszerre csak az egyik oldalról nyitott az épület; így amikor az északi oldalról vannak bent látogatók, a déli oldalon van várakozás és fordítva (a látogatás ideje alatt természetesen katonák felügyelnek a békés turisták biztonságára - ilyenkor a déli katonák háborítatlanul léphetnek északi területre és fordítva).
Marcona északi katonák.
A védelem természetesen a kívül tartózkodók számára is jár (a rossz nyelvek szerint az észak-koreai katonák egymást is figyelik és vigyázzák, nehogy egyiknek-másiknak szökni támadjon kedve).
Vigyázz! - amíg a déli katonák figyelő tekintetüket dél felé vetik, addig északi társaik egymásra is vigyáznak (az alábbi videón egy északi őrségváltás látható).
Kinek nagyobb a...zászlója
Az embereknek szenvedést jelentett a háború, egy pozitív hozadéka mégis van a demilitarizált zóna létezésének: az élővilág gyakorlatilag visszahódította ezt a területet, a félszigeten máshol ritkán látott sűrűségben fordulnak itt elő ritka állatok és növények.
A zóna - és az oda látogató turisták, újságírók tömege - nagy lehetőséget jelent a két ország vezetése számára, hogy prezentálja saját értékeit, fejlettségét (természetesen a másikhoz viszonyítva; napjainkban ezen a téren már hatalmas előnyre tett szert a déli testvérállam az északival szemben).
Észak-koreai kirakattelepülés - nagy valószínűséggel egyetlen ember sem lakik az üres épületekben, amelyeknek egyetlen célja az északi jólét prezentálása.
Az észak-koreaiak létrehoztak egy kirakattelepülést a zóna mentén (fenti kép), de persze déli testvéreik is rendelkeznek hasonló Patyomkin-faluval. Ezekben - ha minden igaz - nem él egyetlen ember sem, ellenben remek lehetőség a másik fél irányába bizonyítani, hogy milyen jól megy Észak-Koreának.
A leglátványosabb (szerintünk legalábbis) egymás lekörözésében azonban a zóna két oldalán felépített hatalmas zászlórudak (a hozzájuk dukáló hatalmas zászlókkal) versenye.
Dél-koreai, 98,4 méter magas zászlórúd.
Először az 1980-as években készült el a 98 méter magas dél-koreai zászlórúd, majd ezt követte az északiak sajátja (egy picivel magasabb, ez körülbelül 160 méteres), amelyre egy 270 kilogrammos zászló dukál (aki fallikus vetélkedést lát a két Korea zászló-párbajában, nem is téved sokat).
Az északi zászlórúd egy nagyságrenddel magasabb - 160 méteres. A dél-koreaiak nem mentek tovább a versenyben (amit jelenleg - a viccbeli csőszt szimbolizálandó - egy azerbajdzsáni, 162 méter magas zászlórúd vezet).
A demilitarizált övezet határát annak legnagyobb részén az egyszerű, hétköznapi civilek nem közelíthetik meg (Dél-Koreában sem). Szigorúan ellenőrzik a környék forgalmát, az itt szolgálatot teljesítő katonáknak pedig folyamatosan magas készültségben kell lenniük.
A kerítés túloldalán a gazdag állat- és növényvilággal büszkélkedő senki földje, azon túl pedig a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea). A zóna mentén tartózkodás civileknek hosszútávon nem egészséges.
További érdekes (színes és fekete-fehér) fényképeket találhattok a demilitarizált övezetről ezen a linken (amerikai szemszögből fotózva).
Nem a koreai az egyetlen fegyverszüneti vonal, amely egy országot vág ketté: Ciprus szigetének északi (törökök lakta) és déli (görög) részét 1974 óta egy ENSZ-erők által felügyelt demilitarizált övezet, az úgynevezett Zöld-vonal választja el egymástól. A ciprusi történetben külön csavar, hogy a sziget fővárosát, Nicosiát szintén két részre osztották.
A kettéosztott ciprusi főváros, Nicosia egyik utcája, amelyen áthalad a demarkációs vonal. Az utca egyik fele a görög országrész (Ciprusi Köztársaság), a másik pedig a török (Észak-ciprusi Török Köztársaság) ellenőrzése alá tartozik.
A biznisz az itt is biznisz
Miután sikerült rendesen elkalandoznunk a DMZ útvesztőiben, térjünk a lényegre: számtalan, a demilitarizált övezettel kapcsolatos emléktárgy lelhető fel, amelyeket akár helyben is meg lehet vásárolni, kifejezetten az zónának szentelt emléktárgy-kereskedésben (a pénz az pénz, fenyegetések ide, háborús feszültség oda).
Szuvenírbolt DMZ-módra.
Alább egy szerény galéria, amelyben mindenféle, a DMZ-vel kapcsolatos szuveníreket gyűjtöttünk össze a tisztelt olvasóközönségnek (arról nincsen információnk, hogy kígyóbort kapni-e).
Ezen az oldalon pedig a demilitarizált övezethez köthető dél-koreai látnivalókat szedték össze. Angolul tudók előnyben.
Zárszó
Napjainkban sem veszítette el aktualitását a két Korea megosztottsága, hiszen napi szinten olvasni a hírekben az északiak által végrehajtott nukleáris tesztekről és rakétaindításokról, továbbá az erre adott déli és amerikai válaszokról (szankciók, hadgyakorlatok).
Az egységes Koreát szimbolizáló zászló, amely alatt a 2000-es sydney-i olimpia nyitóünnepségén közösen vonultak be a két ország sportolói.
A FuraTermék Blog szerkesztősége ennek ellenére reméli, hogy nem durvul el a helyzet, s még hosszú ideig kereshetik fel a turisták ezt a különleges helyet (amely egy szép napon talán az egységes Koreában, múzeumként fog üzemelni), s elkölthetik a pénzüket hasznosabbnál hasznosabb szuvenírekre, emléktárgyakra.