Elődeink nem csak furcsa termékek feltalálásában voltak rendkívül találékonyak, hanem akkor is, ha valamilyen okot kellett keríteni az aktuális ellenség elleni háború kirobbantásához (mert a szomszéd fűje mindig zöldebb - s ha esetleg mégsem sikerülne megszerezni, legalább pusztuljon el az ő tehene is). Visszatekintés-sorozatunk legújabb epizódjában egy erősen szubjektív válogatást olvashattok a meglehetősen furcsa okból kitört (szerencsére gyakran emberi áldozatokat nem követelő) és még furcsábban lezajló háborúkról. 

Háború egy vödör miatt

Történt egyszer a messzi középkorban, hogy két olasz itáliai városállam, Modena és Bologna összeakasztotta a bajszát egymással (feltételezhetően nem a bolognai spagetti jogain vesztek össze...). A modenai katonák egy alkalommal rajtaütöttek Bolognán, s ennek alkalmával foglyul ejtettek egy bolognai, tölgyfából készült vödröt.

Sajnos a Bologna és Modena között dúló háborúról egyetlen fényképfelvétel sem maradt az utókorra...

A bolognaiak nem hagyhatták annyiban ezt az arcátlan tettet (írjuk le nyíltan: lopást), s menten hadat is üzentek Modenának (1325-öt írunk). Végül egyetlen nagyobb ütközetet vívtak (kétezer halott), a vödröt azonban nem sikerült visszaszerezni Bologna városának - ha minden igaz, a mai napig az egyik modenai templom harangtornyában várja bolognai kiszabadítóit, mindhiába...

Háború egy levágott fül miatt

1738-ban egy angol tengerésztiszt, bizonyos Robert Jenkins úr a londoni parlamentben megmutatta a miniszterelnöknek és a képviselőknek az állítólag hét évvel korábban, a hajóját (amely a Rebecca névre hallgatott) átvizsgáló spanyolok által levágott fülét  A miniszterelnök (Robert Walpole) kapva kapott az alkalmon, s a parlamenttel megszavaztatta a Spanyolország elleni hadüzenetet - elvégre revánsot kellett venni a gyalázatos tettért (a konfliktust a mai napig Jenkins fülének háborújaként emlegetik).

A levágott fül és a gaz spanyolok határtalan gonoszságának prezentálása a brit parlamentben.

A britek szerették volna megszerezni a spanyolok gazdag karibi és közép-amerikai gyarmatait, de a harcok (amelyek körülbelül huszonötezer áldozatot szedtek) végül eredménytelenül, a status quo fenntartásával végződtek (1748-ban megkötötték a békét is).

Érdekesség, hogy ezen háború egyik jelentős csatája után tartott fogadáson hangzott el először a God Save the King című dal, amely ma az Egyesült Királyság nemzeti himnusza.

Amikor a cukrász(at) írja a történelmet

1828-ban egy Mexikóvárosban élő francia cukrász üzletét alaposan feldúlta az éppen aktuális felkelés csőcseléke. Derék cukrászunk ezt (pontosabban az ebből származó tetemes kárt) jelezte is a francia kormányzat felé, azonban valahogy elkallódott a beadványa, így sokáig nem is foglalkozott vele senki. 1838-ban azonban I. Lajos Fülöp király remek lehetőséget látott Mexikó megleckéztetésére (amely egy "kisebb" összeggel már amúgy is tartozott Franciaországnak), így kártérítést követelt szegény cukrászunknak (600 ezer pesót). Santa Anna mexikói elnök-tábornok ezt természetesen elutasította...

Megérkezik a francia flotta, hogy elégtételt vegyen az egykori mexikóvárosi cukrászt ért sérelmekért.

...így pár hónappal később befutott a francia flotta az egyik legnagyobb mexikói kikötőbe, Veracruzba, amit el is foglalt. A mintegy százhúsz halálos áldozatot követelő villámháború végén a mexikóiak kifizették az igényelt 600 ezer pesós kártérítést a cukrásznak (az egykori cukrászda helyén napjainkban étterem működik a mexikói fővárosban), így véget ért a világ első cukrászdaháborúja.

Az amerikai majdnem-polgárháború

Mindenki Az emberek többsége hallott már az 1861 és 1865 között tomboló amerikai polgárháborúról. Amerikai barátaink azonban nem ekkor kezdték el (és persze nem itt fejezték be) a szembenállást: 1835-ben majdnem háború tört ki Ohio állam és az akkor még csak szövetségi terület státuszt élvező Michigan között egy vitatott hovatartozású terület miatt (a konfliktust később toledói háborúnak nevezték el az egyik érintett közeli város után).

Az Ohio és Michigan közötti vitatott terület, amelynek a nagy része végül Ohio fennhatósága alá került.

Mindkét fél felvonultatta legjobb harcosait (akiket a vadon és az indiánok elleni küzdelem edzett), akik minden bizonnyal nagyon-nagyon csúnyán néztek egymásra (közben valószínűleg sűrűn emlegették egyműs felmenőit is), de végül halálos áldozatot nem követelt a konfliktus (az ohióiak "nyertek", s megszerezték a vitatott területet).

Háború egy disznó miatt? Ugyan már...

1859-ben az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság még nem voltak a legjobb barátok. A britek által uralt Kanadán keresztül közös határaik is voltak; abban azonban, hogy pontosan hol is húzódik ez a bizonyos határvonal, nem mindig értettek egyet egymással. Végül bekövetkezett a katasztrófa: az Északnyugat-Egyesült Államok partvidékén fekvő San Juan-szigeten (amely akkor éppen vitatott hovatartozású volt) egy járőröző brit katona lelőtt egy amerikai farmer tulajdonában lévő sertést.

A sokáig vitatott hovatartozású San Juan-sziget végül (egy malac élete árán) amerikai ellenőrzés alá került.

Több sem kellett a hazafias amerikaiaknak és briteknek: a megerősített amerikai helyőrséggel szemben a Királyi Haditengerészet befutó hajói néztek farkasszemet több hónapig, mígnem a felek megegyeztek a békés rendezésben (az amerikaiak több, mint húsz évig állomásoztattak itt katonákat), így szegény disznó maradt az összecsapás egyetlen áldozata.

A hírek szerint azóta sem esett egyetlen malac sem áldozatául a brit-amerikai szembenállásnak (a britek pedig azóta országos cimborái lettek amerikai unokatestvéreiknek)...

Hasonló fajtájú malacot puffantott le a járőröző brit (kanadai) katona.

Falu egy egész országgal szemben

1883-ban a spanyol király, XII. Alfonz éppen Franciaországban, Párizsban tett látogatást, ahol állítólag a helyi csőcselék súlyos szavakkal inzultálta és sértegette az uralkodót. 

XII. Alfonz (Alfonso XII), Isten kegyelméből Spanyolország királya 1874 és 1885 között.

Ezt a borzalmas felségsértést hatalmas csapásként élte meg egy kicsiny dél-spanyolországi (andalúziai) falucska, Líjar lakossága (a falunak napjainkban is csak alig négyszáz lakója van), így az elöljáró, bizonyos Miguel García Saez 1883. október 14-én deklarálta a hadiállapot beálltát Líjar és Franciaország között.

Líjar falucska Dél-Andalúziában.

A "háború" végül nem járt harcokkal, és miután 1976-ban az akkori spanyol királyt, János Károlyt megfelelő tisztelet (és megbecsülés) fogadta a francia fővárosban, a falu vezetése a háború kirobbanásának századik évfordulóján, 1983 októberében tűzszünetet ajánlott a franciáknak, amit legjobb tudomásunk szerint azok el is fogadtak (azóta sem halt meg egyetlen ember sem ebben a borzalmas háborúban - szerencsére).

Majdnem háború egy kóbor kutya miatt

Bulgária és Görögország nem mindig voltak a legjobb barátságban egymással (tudomásunk szerint most sem azok). Volt azonban idő, amikor készek voltak fegyvert is ragadni egymás ellen - csak egy megfelelő ürügy kellett hozzá. 1925 egy ködös októberi napján görög oldalról átszökött egy kóbor kutya Bulgáriába; az őt üldöző görög katonát lelőtték.

Itt - talán a fényképezőgépek miatt - éppen nem ugrottak egymás torkának: a görög király és a bolgár cár egy találkozón.

Válaszul a görögök bevonultak a dél-bulgáriai Petrics városába, amit rövid időre elfoglaltak. A harcias felek végül a Nemzetek Szövetségének nyomására megbékéltek, a status quo (kétszáz halálos áldozat árán, néhány évre) pedig szerencsésen helyreállt.

Le az emuk rémuralmával!

Ausztrália nyugati részén az 1930-as évek elejére nagyon elszaporodtak az emuk, amelyek komoly fenyegetést jelentettek a helyi mezőgazdaságra. Mit tesz ilyenkor egy igazi, vérbeli ausztrál kormánytisztviselő? Vérdíjat tűz ki a galád emuk fejére? Vadászokat bérel fel? Igen, Kedves Olvasó, kitaláltad: bevetették a hadsereget!

Korabeli újság címlapja, amely beszámol egy emukkal szembeni 135 mérföldes védelmi vonal kialakításáról és egy új stratégia bevetéséről. 

Géppuskás alakulatokat vezényeltek a térségbe (egy bizonyos Meredith őrnagy parancsnoksága alatt - biztos örült a feladatnak), amelyek sorozatlövő fegyvereikkel igyekeztek minél több futómadarat leteríteni. A "harcokban" végül mintegy 2500 emu vesztette életét. 

Az emuk elleni háború egyik áldozata.

A bevetés pedig bevonult az ausztrál történelembe, mint emu-háború, vagy nagy emu-háború, amely egyetlen emberi áldozatot sem követelt, ellenben remek szórakozási lehetőséget biztosított az eseményt később felidézők számára.

A futball háborúja 

Salvador (El Salvador) és Honduras, ez a két, egyébként koldusszegény ország már régóta készült az egymással való leszámolásra (a konfliktus alapját a vitatott határok, valamint a Hondurasban dolgozó több százezer illegális munkás esetleges visszatoloncolásának kérdése adta).

Hondurast és Salvadort nem csak a nyelv, a kultúra, és a közös történelem köti össze, hanem a futball iránti szeretet is. Nem csoda, hogy végül ez lett a rövid háborút elindító casus belli.

A megfelelő pillanat 1969-ben jött el a katonadiktátorok által kormányzott államok számára: az egymással vívott futball-selejtezőmérkőzések (az 1970-es világbajnokságra akartak volna kijutni) kapcsán annyira felhevült a néphangulat (egy salvadori lányka a hondurasiaktól elszenvedett vereség után végső elkeseredésében például öngyilkos - és azzal a lendülettel nemzeti hős - lett), hogy nem volt mit tenni: Salvador megindította második világháborús felszereltségű csapatait a hasonlóan felszerelt, gaz hondurasi ellenség legázolására.

Természetesen az újságok is megénekelték a futball háborúját.

A salvadori invázió végül elakadt a járhatatlan, erdős hegységekben; a levegőben azonban folytatták a harcot (salvadori utasszállító repülőgépekből bombákat dobáltak a hondurasi főváros repterére - a hondurasiak pedig válaszul hasonló méretű szőnyegbombázásban részesítettek salvadori városokat). 

A lakosság mindkét oldalon nagy reményekkel várta a küzdelmeket, csak éppen a haderők nem rendelkeztek a háború megvívásához szükséges fegyverekkel, eszközökkel. Ezért gyakran rögtönzött eszközöket vetettek be a másik legyűrésére.

Végül az Egyesült Államok (pontosabban az Amerikai Államok Szervezetének) nyomására alig száz órával azok kitörését követően beszüntették a harcokat (ez azonban a mintegy háromezer halottat - akik a világ első futballháborújának áldozatai - már nem vigasztalta).

A futball háborúja sok katonatisztnek nyújtott remek lehetőséget a dicsőség megszerzésére. A felvételen egy hondurasi ünnepség került megörökítésre a "győztesek" tiszteletére.

A békeszerződést végül csak bő tíz évvel később, 1980-ban kötötték meg a perui fővárosban, Limában - ebben Salvador lemondott Honduras javára egy kicsiny területről, cserében pedig rögzítették a hivatalos határvonalat a két ország között.

Az 1970-es mexikói futball-világbajnokság logója.

Majdnem elfelejtettük megemlíteni: Salvador végül egy semleges pályán (Guatemalában) lejátszott, mindent eldöntő mérkőzésen Hondurassal szemben kijutott a mexikói világbajnokságra, ahol tök utolsóként zúgott ki a csoportjából.