Üdvözlünk a felesleges, értelmetlen eszközök, használati tárgyak és szolgáltatások gyűjtőhelyén!

Visszatekintés 8.0 - Furcsa háborúk

Avagy az emberi hülyeség tényleg határtalan

2017. november 06. - FuraTermék

Elődeink nem csak furcsa termékek feltalálásában voltak rendkívül találékonyak, hanem akkor is, ha valamilyen okot kellett keríteni az aktuális ellenség elleni háború kirobbantásához (mert a szomszéd fűje mindig zöldebb - s ha esetleg mégsem sikerülne megszerezni, legalább pusztuljon el az ő tehene is). Visszatekintés-sorozatunk legújabb epizódjában egy erősen szubjektív válogatást olvashattok a meglehetősen furcsa okból kitört (szerencsére gyakran emberi áldozatokat nem követelő) és még furcsábban lezajló háborúkról. 

sovietsquirrel.jpg

Háború egy vödör miatt

Történt egyszer a messzi középkorban, hogy két olasz itáliai városállam, Modena és Bologna összeakasztotta a bajszát egymással (feltételezhetően nem a bolognai spagetti jogain vesztek össze...). A modenai katonák egy alkalommal rajtaütöttek Bolognán, s ennek alkalmával foglyul ejtettek egy bolognai, tölgyfából készült vödröt.

guelfi_e_ghibellini.jpg

Sajnos a Bologna és Modena között dúló háborúról egyetlen fényképfelvétel sem maradt az utókorra...

 

A bolognaiak nem hagyhatták annyiban ezt az arcátlan tettet (írjuk le nyíltan: lopást), s menten hadat is üzentek Modenának (1325-öt írunk). Végül egyetlen nagyobb ütközetet vívtak (kétezer halott), a vödröt azonban nem sikerült visszaszerezni Bologna városának - ha minden igaz, a mai napig az egyik modenai templom harangtornyában várja bolognai kiszabadítóit, mindhiába...

Háború egy levágott fül miatt

1738-ban egy angol tengerésztiszt, bizonyos Robert Jenkins úr a londoni parlamentben megmutatta a miniszterelnöknek és a képviselőknek az állítólag hét évvel korábban, a hajóját (amely a Rebecca névre hallgatott) átvizsgáló spanyolok által levágott fülét  A miniszterelnök (Robert Walpole) kapva kapott az alkalmon, s a parlamenttel megszavaztatta a Spanyolország elleni hadüzenetet - elvégre revánsot kellett venni a gyalázatos tettért (a konfliktust a mai napig Jenkins fülének háborújaként emlegetik).

jenkinsear.jpg

A levágott fül és a gaz spanyolok határtalan gonoszságának prezentálása a brit parlamentben.

 

A britek szerették volna megszerezni a spanyolok gazdag karibi és közép-amerikai gyarmatait, de a harcok (amelyek körülbelül huszonötezer áldozatot szedtek) végül eredménytelenül, a status quo fenntartásával végződtek (1748-ban megkötötték a békét is).

Érdekesség, hogy ezen háború egyik jelentős csatája után tartott fogadáson hangzott el először a God Save the King című dal, amely ma az Egyesült Királyság nemzeti himnusza.

Amikor a cukrász(at) írja a történelmet

1828-ban egy Mexikóvárosban élő francia cukrász üzletét alaposan feldúlta az éppen aktuális felkelés csőcseléke. Derék cukrászunk ezt (pontosabban az ebből származó tetemes kárt) jelezte is a francia kormányzat felé, azonban valahogy elkallódott a beadványa, így sokáig nem is foglalkozott vele senki. 1838-ban azonban I. Lajos Fülöp király remek lehetőséget látott Mexikó megleckéztetésére (amely egy "kisebb" összeggel már amúgy is tartozott Franciaországnak), így kártérítést követelt szegény cukrászunknak (600 ezer pesót). Santa Anna mexikói elnök-tábornok ezt természetesen elutasította...

800px-episode_de_l_expedition_du_mexique_en_1838.jpg

Megérkezik a francia flotta, hogy elégtételt vegyen az egykori mexikóvárosi cukrászt ért sérelmekért.

 

...így pár hónappal később befutott a francia flotta az egyik legnagyobb mexikói kikötőbe, Veracruzba, amit el is foglalt. A mintegy százhúsz halálos áldozatot követelő villámháború végén a mexikóiak kifizették az igényelt 600 ezer pesós kártérítést a cukrásznak (az egykori cukrászda helyén napjainkban étterem működik a mexikói fővárosban), így véget ért a világ első cukrászdaháborúja.

Az amerikai majdnem-polgárháború

Mindenki Az emberek többsége hallott már az 1861 és 1865 között tomboló amerikai polgárháborúról. Amerikai barátaink azonban nem ekkor kezdték el (és persze nem itt fejezték be) a szembenállást: 1835-ben majdnem háború tört ki Ohio állam és az akkor még csak szövetségi terület státuszt élvező Michigan között egy vitatott hovatartozású terület miatt (a konfliktust később toledói háborúnak nevezték el az egyik érintett közeli város után).

disputed_toledo_strip.png

Az Ohio és Michigan közötti vitatott terület, amelynek a nagy része végül Ohio fennhatósága alá került.

 

Mindkét fél felvonultatta legjobb harcosait (akiket a vadon és az indiánok elleni küzdelem edzett), akik minden bizonnyal nagyon-nagyon csúnyán néztek egymásra (közben valószínűleg sűrűn emlegették egyműs felmenőit is), de végül halálos áldozatot nem követelt a konfliktus (az ohióiak "nyertek", s megszerezték a vitatott területet).

Háború egy disznó miatt? Ugyan már...

1859-ben az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság még nem voltak a legjobb barátok. A britek által uralt Kanadán keresztül közös határaik is voltak; abban azonban, hogy pontosan hol is húzódik ez a bizonyos határvonal, nem mindig értettek egyet egymással. Végül bekövetkezett a katasztrófa: az Északnyugat-Egyesült Államok partvidékén fekvő San Juan-szigeten (amely akkor éppen vitatott hovatartozású volt) egy járőröző brit katona lelőtt egy amerikai farmer tulajdonában lévő sertést.

pigwar-boundaries.png

A sokáig vitatott hovatartozású San Juan-sziget végül (egy malac élete árán) amerikai ellenőrzés alá került.

 

Több sem kellett a hazafias amerikaiaknak és briteknek: a megerősített amerikai helyőrséggel szemben a Királyi Haditengerészet befutó hajói néztek farkasszemet több hónapig, mígnem a felek megegyeztek a békés rendezésben (az amerikaiak több, mint húsz évig állomásoztattak itt katonákat), így szegény disznó maradt az összecsapás egyetlen áldozata.

maxresdefault_3.jpg

A hírek szerint azóta sem esett egyetlen malac sem áldozatául a brit-amerikai szembenállásnak (a britek pedig azóta országos cimborái lettek amerikai unokatestvéreiknek)...

large_black_breed_piglets.jpg

Hasonló fajtájú malacot puffantott le a járőröző brit (kanadai) katona.

 

Falu egy egész országgal szemben

1883-ban a spanyol király, XII. Alfonz éppen Franciaországban, Párizsban tett látogatást, ahol állítólag a helyi csőcselék súlyos szavakkal inzultálta és sértegette az uralkodót. 

459px-alfons_xii_cropped.JPG

XII. Alfonz (Alfonso XII), Isten kegyelméből Spanyolország királya 1874 és 1885 között.

 

Ezt a borzalmas felségsértést hatalmas csapásként élte meg egy kicsiny dél-spanyolországi (andalúziai) falucska, Líjar lakossága (a falunak napjainkban is csak alig négyszáz lakója van), így az elöljáró, bizonyos Miguel García Saez 1883. október 14-én deklarálta a hadiállapot beálltát Líjar és Franciaország között.

Ha Dél-Andalúzia eme gyönyörű szegletében járunk, semmiképpen ne tegyünk sértő megjegyzést a spanyol uralkodóra vagy a királyi családra!

Vagy legalábbis ne spanyolul...

lijar-11-67.gif

Líjar falucska Dél-Andalúziában.

 

A "háború" végül nem járt harcokkal, és miután 1976-ban az akkori spanyol királyt, János Károlyt megfelelő tisztelet (és megbecsülés) fogadta a francia fővárosban, a falu vezetése a háború kirobbanásának századik évfordulóján, 1983 októberében tűzszünetet ajánlott a franciáknak, amit legjobb tudomásunk szerint azok el is fogadtak (azóta sem halt meg egyetlen ember sem ebben a borzalmas háborúban - szerencsére).

A háromszáz éves háború

 

A történelem - papíron - leghosszabb háborúja is egy országon belüli közösséghez köthető: 1651-ben a holland Tromp tengernagy által vezetett flotta blokád alá vette az akkor éppen köztársasági Anglia egyetlen királypártiak által ellenőrzött szegletét, a Scilly-szigeteket (Hollandia a parlamentaristákat támogatta az angol polgárháborúban), s formálisan is hadat üzent nekik.

Valós harci cselekmények itt sem bontakoztak ki, a holland flotta elvonult, a "háborúról" pedig mindenki megfeledkezett több száz évre. A békeszerződést végül háromszáz évvel később (miután történelmi kutatás során rájöttek, hogy papírral sosem zárták le a konfliktust), 1986-ban kötötték meg hivatalosan Hollandia és a Scilly-szigetek képviselői.

Majdnem háború egy kóbor kutya miatt

Bulgária és Görögország nem mindig voltak a legjobb barátságban egymással (tudomásunk szerint most sem azok). Volt azonban idő, amikor készek voltak fegyvert is ragadni egymás ellen - csak egy megfelelő ürügy kellett hozzá. 1925 egy ködös októberi napján görög oldalról átszökött egy kóbor kutya Bulgáriába; az őt üldöző görög katonát lelőtték.

18e_kings_at_salonika.jpg

Itt - talán a fényképezőgépek miatt - éppen nem ugrottak egymás torkának: a görög király és a bolgár cár egy találkozón.

 

Válaszul a görögök bevonultak a dél-bulgáriai Petrics városába, amit rövid időre elfoglaltak. A harcias felek végül a Nemzetek Szövetségének nyomására megbékéltek, a status quo (kétszáz halálos áldozat árán, néhány évre) pedig szerencsésen helyreállt.

Le az emuk rémuralmával!

Ausztrália nyugati részén az 1930-as évek elejére nagyon elszaporodtak az emuk, amelyek komoly fenyegetést jelentettek a helyi mezőgazdaságra. Mit tesz ilyenkor egy igazi, vérbeli ausztrál kormánytisztviselő? Vérdíjat tűz ki a galád emuk fejére? Vadászokat bérel fel? Igen, Kedves Olvasó, kitaláltad: bevetették a hadsereget!

content-1492444700-emu-war.jpg

Korabeli újság címlapja, amely beszámol egy emukkal szembeni 135 mérföldes védelmi vonal kialakításáról és egy új stratégia bevetéséről. 

 

Géppuskás alakulatokat vezényeltek a térségbe (egy bizonyos Meredith őrnagy parancsnoksága alatt - biztos örült a feladatnak), amelyek sorozatlövő fegyvereikkel igyekeztek minél több futómadarat leteríteni. A "harcokban" végül mintegy 2500 emu vesztette életét. 

deceased_emu_during_emu_war.jpg

Az emuk elleni háború egyik áldozata.

 

A bevetés pedig bevonult az ausztrál történelembe, mint emu-háború, vagy nagy emu-háború, amely egyetlen emberi áldozatot sem követelt, ellenben remek szórakozási lehetőséget biztosított az eseményt később felidézők számára.

A futball háborúja 

Salvador (El Salvador) és Honduras, ez a két, egyébként koldusszegény ország már régóta készült az egymással való leszámolásra (a konfliktus alapját a vitatott határok, valamint a Hondurasban dolgozó több százezer illegális munkás esetleges visszatoloncolásának kérdése adta).

guerra-4.jpg

Hondurast és Salvadort nem csak a nyelv, a kultúra, és a közös történelem köti össze, hanem a futball iránti szeretet is. Nem csoda, hogy végül ez lett a rövid háborút elindító casus belli.

 

A megfelelő pillanat 1969-ben jött el a katonadiktátorok által kormányzott államok számára: az egymással vívott futball-selejtezőmérkőzések (az 1970-es világbajnokságra akartak volna kijutni) kapcsán annyira felhevült a néphangulat (egy salvadori lányka a hondurasiaktól elszenvedett vereség után végső elkeseredésében például öngyilkos - és azzal a lendülettel nemzeti hős - lett), hogy nem volt mit tenni: Salvador megindította második világháborús felszereltségű csapatait a hasonlóan felszerelt, gaz hondurasi ellenség legázolására.

cd0im04wiaadqai.png

Természetesen az újságok is megénekelték a futball háborúját.

 

A salvadori invázió végül elakadt a járhatatlan, erdős hegységekben; a levegőben azonban folytatták a harcot (salvadori utasszállító repülőgépekből bombákat dobáltak a hondurasi főváros repterére - a hondurasiak pedig válaszul hasonló méretű szőnyegbombázásban részesítettek salvadori városokat). 

elsalvador-honduras-war.jpg

A lakosság mindkét oldalon nagy reményekkel várta a küzdelmeket, csak éppen a haderők nem rendelkeztek a háború megvívásához szükséges fegyverekkel, eszközökkel. Ezért gyakran rögtönzött eszközöket vetettek be a másik legyűrésére.

 

Végül az Egyesült Államok (pontosabban az Amerikai Államok Szervezetének) nyomására alig száz órával azok kitörését követően beszüntették a harcokat (ez azonban a mintegy háromezer halottat - akik a világ első futballháborújának áldozatai - már nem vigasztalta).

honor.jpg

A futball háborúja sok katonatisztnek nyújtott remek lehetőséget a dicsőség megszerzésére. A felvételen egy hondurasi ünnepség került megörökítésre a "győztesek" tiszteletére.

 

A békeszerződést végül csak bő tíz évvel később, 1980-ban kötötték meg a perui fővárosban, Limában - ebben Salvador lemondott Honduras javára egy kicsiny területről, cserében pedig rögzítették a hivatalos határvonalat a két ország között.

1970_fifa_world_cup_logo_svg.png

Az 1970-es mexikói futball-világbajnokság logója.

 

Majdnem elfelejtettük megemlíteni: Salvador végül egy semleges pályán (Guatemalában) lejátszott, mindent eldöntő mérkőzésen Hondurassal szemben kijutott a mexikói világbajnokságra, ahol tök utolsóként zúgott ki a csoportjából.

Bár szeretnénk hinni benne, hogy csak a múltban estek egymás torkának városok, nemzetek mondvacsinált okok miatt, úgy gondoljuk, lesz még részünk bőven hasonlóan értelmetlen konfliktusokban. És csak bízhatunk abban, hogy a vezetők inkább a békés megoldásra törekednek majd a harc helyett.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző · http://bircahang.org 2017.11.07. 10:33:09

A bolgár-görög viszály ma már nem létezik. Ez régi ügy. Az alapja az volt, hogy kié legyen Macedónia: a szerbeké, a bolgároké vagy a görögöké.

Annak idején a szerbek éa a bolgárok elosztották egymást közt Macedónia 90 %-át, kitolva a bolgárokkal. Az utolsó bolgár próbéálkozás ennek megváltoztatására a II. vh-ban volt.

Fabius Q 2017.11.07. 10:36:00

Ez érdekes volt, de nem igazi háborúk. :)

Bicepsz Elek 2017.11.07. 11:07:44

@maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző:
A bolgaroktol az elso vilaghaboru utanelvettek az Egei-tengeri kijaratukat is. 1913-ban Bulgaria "tul nagy" lett ezert nekiestek a szerbek, gorogok, torokok es romanok is, de az Egei-tengeri reszre Gorogorszag tette ra a kezet 1918 utan. A torokok viszont kiuztek oket Kis-Azsiabol.

Hód Ödön · kudarckft.blog.hu 2017.11.07. 11:11:55

Kimaradt, hogy végül veszteségeik ellenére az emuk győztek az ausztrál sereg ellen: pangea.blog.hu/2014/06/11/ausztralia_hadat_uzen_cimerallatanak

kugi · http://kugi.blog.hu 2017.11.07. 11:45:07

Utasszállító repülőgépről bombát dobni 1969-ben - szép. :)

maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző · http://bircahang.org 2017.11.07. 11:47:00

@Bicepsz Elek:

Bonyolultabb ez ennél.

A közös balkáni cél a XIX. sz. végén a török megszállók kiűzése volt a Balkánról, de az egyes államok nem tudtak megállapodni a területek elosztásában.

A legerősebb állam BG volt, s ezért elbízta magát, de az ellenfelek együtt legyőzték őt.

A török elleni háború megindítására 1912 szeptemberében az ürügyet az szolgáltatja, hogy Törökország elutasítja a négy balkáni állam követelését arra vonatkozóan, hogy adjon autonómiát a török fennhatóság alatt álló balkáni népeknek.

A háborúra az alkalom ideális, ugyanis a török haderő éppen súlyos problémákkal küzd, Ugyanebben az időben folyik az olasz-török háború Líbiában, mely végül – 1912 októberében – teljes török vereséggel zárul.

A négy szövetséges elosztja egymás között a katonai feladatokat. A legerősebb hadsereg a bolgár, ezért ez vállalja fel a támadást a török fő erők irányában: Trákiában Isztanbul felé. A görögök a haditengerészetükkel segítenek elsősorban: megakadályozzák, hogy a török hadihajók segítséget küldenek a szárazföldi csapataiknak. Szerbia és Montenegró pedig a hadi terület nyugati részen aktív.

A hadműveletek rendkívül sikeresek, több területen a török ellenállás gyorsan összeomlik. A török erők a legkeményebb ellenállást Shkodra, Joaninna (ma: Görögország) és Edirne (ma: Törökország) városoknál tanúsítják, de végül ezeknél is szövetséges győzelem születik.

1913 májusában ül össze Londonban a négy győztes hatalom a vesztes Törökországgal együtt a háború politikai lezárására. A nagyhatalmak hozzáállása nem egységes. Anglia és Németország hivatalosan Törökország szövetségesei. Anglia ennek ellenére titokban támogatja Görögországot (azon az alapon, hogy az a kisebbik rossz, ha az angol szövetséges görögök szerzik meg a területeket, mintsem az orosz szövetséges szerbek). Németország pedig éppen szeretette volna megnyerni Bulgáriát szövetségesnek Anglia és Franciaország ellenében, így szintén titokban támogatja Bulgáriát. Ausztria-Magyarország szintén támogatta Törökországot, de nem volt hajlandó annak segítséget nyújtani, ehelyett inkább igyekezett a szerb területnövekedést korlátozni, s erre a legjobb mód az albán felkelés és a bolgár igények támogatása volt Szerbia ellenében. Anglia végül a bolgár igényeket is támogatta, azon az alapon, hogy még mindig jobb, ha Trákia bolgár lesz, mintha orosz lenne, ugyanis Oroszország egyik célja akkoriban Isztanbul meghódítása volt. Oroszország pedig a kezdettektől a négy balkáni államot támogatta, azzal a titkos reménnyel, hogy a háború közelebb visz a nagy terv (Isztanbul meghódítása) eléréséig. Egyedül Franciaország volt az, mely mindvégig a török oldal mellett állt ki, azonban a francia vezetés úgy döntött: csak akkor lép fel aktívan, ha Anglia is így akarja, ami nem következett be.

A londoni megállapodás végülis gyakorlatilag ügy dönt, hogy azé az adott terület, aki azt katonailag birtokolja, két pontot leszámítva:
- létrejön Albánia mint független állam, így a szerb, montenegrói, és görög csapatoknak vissza kell vonulniuk az általuk megszállt terület egy részéről, azt átadva Albániának.
- a nagyhatalmak szerint Bulgária túl közel került Isztanbulhoz, így a bolgár-török határt kb. 70 km-mel északnyugatabbra húzzák meg.

A londoni megállapodás hatalmas felháborodást vált ki Bulgáriában, Elsősorban Macedónia kapcsán, melynek csak a keleti részét kapja Bulgária, a többit elosztotta egymás között Görögország és Szerbia, s elfelejtődik az egy évvel korábbi bolgár-szerb magállapodás is.

A bolgár kormányzat és a közvélemény a háború alatti jelentős bolgár sikerektől megrészegülve hiszi, hogy biztos a győzelem, ha Bulgária megtámadja szövetségeseit. Így Bulgária júniusban megtámadja Szerbiát és Görögországot Macedóniában: a cél délen Thesszaloniki elfoglalása, nyugaton pedig a szerb és görög erők kiűzése a területről egészen az albán határig.

Az eseményeket látja Törökország is. Isztanbulban puccs távolítja el a török közvélemény szerint gyenge és áruló kormányt, helyére radikálisok jönnek. A török hadsereg. kihasználva azt, hogy a bolgárok Macedóniában harcolnak, megtámadja Bulgáriát délkeletről.

Természetesen a bolgár haderő nem képes három ellenséggel megbirkózni. Ráadásul időközben megjelenik Románia, mely kijelenti, hogy Macedóniában 400 ezer román él (a valódi szám kb. 60-70 ezer lehetett akkoriban), s e tényért területi kompenzációra jogosult, így követeli, hogy Bulgária adja át neki Dél-Dobrudzsát. Miután Bulgária ezt megtagadja, Románia hadat üzen, s a gyakorlatilag védetlen Észak-Bulgáriában egészen Szófiáig halad előre.

Augusztusban Bulgária kapitulál. Az újabb megállapodás megváltoztatja a Londonban megállapított határokat, Bulgária rovására:
- Kelet-Trákia Törökországhoz kerül (ekkor alakul ki a mai Törökország európai határvonala),
- Macedónia délkeleti részét megkapja Görögország,
- Dél-Dobrudzsa Romániához kerül (ezt Bulgária 1940-ben visszaszerzi, máig bolgár terület).

HgGina 2017.11.07. 12:14:37

És a Chile-Argentína háború, ami egy bélyeg miatt tört ki, hol marad?

for-avar 2017.11.07. 12:57:22

@kugi: Úgy tudom az utasszállító gép mindössze Dc-3 gépre korlátozódott
Akét félnek roppant szerény és öreg gépparkja volt már az első nap meghibásodott a kb 5db Cavalier P-51D Mustang, F4U-1 Corsair, T-28A Trojan, AT-6C Texan...Egy alsó költségvetésű 2vh film eszköztára...ha hozzáveszük az Stuart tankokat
Amúgy mellesleg a két országban évente sokkal többen hallnak meg erőszakos bűncselekményben

kugi · http://kugi.blog.hu 2017.11.07. 13:07:14

@for-avar: Persze, ha nincs vagy nem tud felszállni a bombázó, akkor a cél érdekében bármi megteszi. :)

for-avar 2017.11.07. 13:12:24

A Chaco háború is egy jellemző példája annak hogy mennyire meg kell nézni hol háborúzunk

svonk 2017.11.07. 20:13:25

A Toledo haboruval kapcsolatban meg erdekes, hogy karpotlasul Michigan kapott eszakon jelentos teruleteket (Upper Peninsula), amit akkor rossz uzletkent ertekeltek, de kesobb komoly erclelohelyeket talaltak, plussz rengeteg fat termeltek ki, nem is beszelve, hogy mennyire gyonyoru hely. Toledo pedig nem kulonosebben erdekes... Utohatasa meg maig is van a haborunak, nagy az ellensegeskedes, bar foleg sportban, egy focimeccsen nyilatkozta egy michigani holgyemeny, hogy sohase menne hozza egy ohio-belihez.

Gery87 2017.11.08. 00:39:26

"ugyanis Oroszország egyik célja akkoriban Isztanbul meghódítása volt. "

Sose értettem hogy képzelték ezt: exklávé lett volna egy zömében görög, török város a tenger túloldalán....a szorosokkal együtt persze, úgy van értelme....ami ráadásul az Égei-tengerre nyílt volna csak, nem a nyílt vizekre...az meg a Földközire- az meg mindenkét "végén" brit ellenőrzés alatt állt.
Egy laikus ránéz a térképre és látja hogy értelmetlen....ezek meg erőlködtek.
Le kellett volna nyelni hogy Oroszország nem tengeri hatalom és sose lesz az. Pont.

FuraTermék · www.furatermek.blog.hu 2017.11.09. 13:32:03

Köszönjük mindenkinek az észrevételt, kiegészítést!

@HgGina: @for-avar: Való igaz, nem egy ilyen konfliktus kimaradt a válogatásunkból. Talán majd egyszer megírjuk ezeket is. :-)