Mai írásunkkal folytatjuk a FuraTermék Blogon a gasztronómiai kirándulást - már ha a 19. század végén egy amerikai orvos által megalkotott gabonapehellyel kapcsolatos furcsa termék bemutatását lehet annak nevezni.

Nem is szaporítjuk a szavakat, a "Tovább" gomb után következzenek a házi müzliadagolók!

Bizonyára vannak olyan olvasóink, akik imádják a gabonapelyheket, mint kedvenc reggeliző/ebédpótló/vacsorázó táplálékot - de mi van akkor, ha szeretnénk korlátozni (vagy pontosabban: nyomon követni), hogy mennyit fogyasztunk belőle? Esetleg ízek szerint szeretnénk osztályozni, s az eredeti csomagolását nem tartjuk megfelelőnek?

Nos, minden bizonnyal erre az esetre lett kitalálva a házi müzliadagoló, mint századunk nagy (és jelentős) találmánya, melynek jelentősége a mesterséges intelligencia térhódításával vetekszik (nem).

Rutinos FuraTermék Blog-olvasók már tudhatják, hogy a következő megállapítást szinte minden írásunkban meg tudjuk tenni: gyakorlatilag a teljes színskálában hozzájuthatunk ezen elegáns termékekhez, ráadásul nem csak egy, hanem két, három- vagy több tartállyal is, hogy tényleg ne legyen gond az ízválasztás - s mint a lenti képen látható, így sem egy eszeveszett, hatalmas dologról van szó...

Elég a "csapot" elfordítani, s az alá tett müzlis tálat már meg is tölthetjük a finomabbnál finomabb gabonapelyhekkel - sőt, ha akarjuk, akkor nem csak ezzel, hanem mással (mondjuk kis cukorkákkal) is megtölthetjük, s kínálóplatformként is használhatjuk a vendégek számára.