Ma induló sorozatunkban visszatekintünk a múltba - mert lássuk be, nem napjaink "találmánya" a teljesen felesleges, használhatatlan, sőt, olykor életveszélyes termékek megalkotása, árusítása és használata. Elődeink (és elődeink elődei) is szép számmal alkottak meg első ránézésre szenzációsnak tűnő, ugyanakkor a mindennapi életben gyakorlatilag semmirekellő termékeket, hogy aztán kortársaik rendelkezésre álló vagyonát csökkentsék ezek eladása által.

Sorozatunk mai, első posztjában ismerkedjünk meg a 20. század húszas, harmincas éveinek fantasztikus csodaszere, a rádium által kezelt, felturbózott termékekkel!

Rádium - a kezdetek

Napjainkban gomba módra szaporodnak az atomerőművek (és sajnos következnek be kisebb-nagyobb balesetek, katasztrófák - elég csak Csernobilra és Fukusimára gondolni), s sokan a nukleáris technológiában látják a jövőt. Így a ma embere már tisztában van vele, hogy bizony vannak olyan anyagok, kémiai elemek, amelyeknek nemcsak érintése, de a közelsége is súlyos egészségügyi kockázatokat rejt magában.  

Ezen radioaktív sugárzást kibocsájtó anyagok közé tartozik a rádium (vegyjele Ra), mai posztunk főhőse. A rádiumot Pierre és Marie Curie fedezték fel és állították elő először a 19-20. század fordulóján, majd alig két évtizeddel később hatalmas népszerűségre tett szert néhány tulajdonsága (elsősorban sugárzó megjelenése, fluoreszkáló képessége) miatt.

De nézzük meg, az élelmes korabeli vállalkozók mikben használták a rádiumot!

A gyógyítás szolgálatában

Az 1910-es években kitalálták, hogy a radioaktív sugárzás tulajdonképpen jó dolog, miért is ne lehetne használni a gyógyításban (vagy legalábbis elhitetni az emberekkel, hogy használ, legyőzi a betegségeket). 

Ennek egyik megjelenési formája lett a Radithor, a korabeli csodaszer, amely gyógyírt jelentett minden kínra, bajra. 

A rádium ezrek egészségét állította helyre - biztosít róla a fenti hirdetés, amit az Egyesült Államokban, Los Angelesben működő vállalkozás fogalmazott meg. Ugye nincsen senki ezen a Földgolyón, aki ne hinne ennek a csinos hölgynek?

Mindennapi használati eszközökben

De nem csak egészségügyi célokra javallották a rádiumos termékek használatát. Például előszeretettel alkalmazták órákban: a mutatókra felvitt rádium sötétben fluoreszkált, így jelezve a pontos időt, akár holdtalan éjszakán, rettentő sötétségben is. Hát nem pompás?

A dohányosok is élvezhették a rádium minden előnyét, hiszen mivé is lett volna az emberiség rádiumos cigaretta nélkül (a képen egy német cigarettamárka rádiumos változata látható).

A fogak ápolásában is fontos szerepet játszhatott, készült is rádiumos fogkrém, de szájvíz is (a képen egy német rádiumos fogkrém hirdetése köszön vissza ránk - bizonyára minden előnyös tulajdonság megfogalmazásra került benne).

A rádium alkalmazása nem csak a hanyatló kapitalista világban volt népszerű. Az egykori Szovjetunióban széles körben ismert (és Grúziában ma is létező) ásványvizet, a Borjomit is felturbózták egy kis rádiummal az 1920-as években.

Amiért végül mégsem lett mindenre jó csodaszer

A masszív rádiumbevitelnek köszönhetően előfordult, hogy az emberek egyszerűen szétestek (elsősorban az állkapcsuk, fogazatuk veszett oda a radioaktív sugárzással folytatott küzdelemben), illetve hosszan tartó, súlyos, fájdalmas rákos megbetegedések áldozatai lettek.

Végül egy, az Egyesült Államokban folytatott pereskedés alkalmával derült széles körben fény a "csodaszer" káros hatásaira. Ugyan az 1960-as évekig még gyártottak rádiumos festékeket, de mindannyiunk szerencséjére mára felhagytak széles körű alkalmazásával.

Ha esetleg egy hirdetésben mégis rádiummal dúsított terméket kínálnának számunkra eladásra, inkább tekintsünk el a tranzakciótól: lehet, hogy egy ideig sugárzó jókedvünk lenne tőle, de egy idő után csak a sugárzás maradna meg, a jókedv nem...