Január 1-jén volt 51 esztendeje, hogy egy rendkívül szegény, de annál gyönyörűbb belső-afrikai országban, a Közép-afrikai Köztársaságban egy villámgyors puccs alkalmával hatalomra jutott Jean-Bédel Bokassa ezredes, a hadsereg parancsnoka. Ezzel pedig kezdetét vette a később tragi(komi)kus fordulatokkal teli története az ország élén.

A Közép-afrikai Köztársaság lobogója, amely az afrikaiak és európaiak közötti együttműködést hivatott szimbolizálni.

Nézzük meg, hogyan lett ebből a szerénynek egyáltalán nem nevezhető emberből országa első - és ez idáig egyetlen - császára!

Közép-afrikai Köztársaság

Az ország - mint ahogyan neve is mutatja - nagyjából a fekete kontinens földrajzi középpontjában helyezkedik el; a 19. század második felében területét franciák gyarmatosították, s tették meg a Francia Egyenlítői-Afrika nevű nagyobb gyarmati területük (kvázi gyarmati államszövetségük) részének.

1958-ban belső autonómiát kapott, majd 1960. augusztus 13-án elnyerte teljes függetlenségét (a francia befolyás azonban továbbra is nagyon erős maradt - ennek később még lesz jelentősége). A gyéren lakott országot - a Franciaország méretű területen fekvő állam népessége még napjainkban is alig haladja meg az ötmillió főt - sem kerülte el az Afrikában olyan gyakori forgatókönyv: etnikai (megannyi törzs és nyelv) és vallási (keresztények, muzulmánok, animisták) megosztottság, gazdasági kilátástalanság, a kizárólag a saját érdekeit szem előtt tartó, korrupt és kegyetlen módszerekkel kormányzó, általában a volt gyarmattartó bizalmát élvező vezetői réteg.

Tipikus falu a Közép-afrikai Köztársaságban.

Diktátor születik

A Visszatekintés-sorozat mai posztjának főhőse, Jean-Bédel Bokassa 1921-ben született egy kis közép-afrikai falucskában. 1939-ben beállt a francia hadseregbe, amelyben végigharcolta a második világháborút, de később felbukkant Indokína dzsungeleiben is - többek között kiérdemelte a legrangosabb francia kitüntetést, a Becsületrendet is. Végül 1961-ben, századosként szerelt le a francia haderőből, hogy azzal a lendülettel hazatérjen, s a frissen függetlenné vált Közép-afrikai Köztársaság aprócska hadseregének vezérkari főnöke legyen ezredesi rangban.

Az ifjú Jean-Bédel a francia hadsereg katonájaként.

Mint ilyen fontos pozíciót betöltő katonatiszt, hamarosan nagy hatalomra és befolyásra tett szert hazája politikai életében. Végül elhatározásra jutott: 1966. január 1-jén egy laza puccsal eltávolította az ország első elnökét, David Dacko-t (az afrikai szokásokkal ellentétben azonban nem ölette meg), s ő maga ült a helyébe.

Jean-Bédel Bokassa, mint a Közép-Afrikát vasmarokkal irányító diktátor romániai látogatásán az 1970-es évek elején. Itt még nem sokban különbözik a többi afrikai hadúrtól.

Persze hatalomra jutásakor Bokassa is meghirdette a szokásos szólamokat, hogy mostantól minden jobb lesz, de igazából nem különbözött a többi, megalomániára hajlamos diktátortól (azaz mégis, de erről majd később): miután 1969-ben ő maga is majdnem egy puccs áldozatául esett, hatályon kívül helyezte az ország alkotmányát, s rendeletekkel kezdett kormányozni; bevezette az egypártrendszert, 1972-ben pedig Közép-Afrika örökös elnökének, valamint a (pár ezer fős) hadsereg marsalljának nyilvánította magát. Egy rövid időre még az iszlám vallást is felvette (ekkor a neve a keresztségben Salah Eddin Ahmed Bokassa lett), hogy így nyerjen több támogatást egy bizonyos Kadhafi nevű líbiai ezredestől. Nem ez volt azonban a végállomás...

Szerencsére Közép-Afrika nem csak különc diktátorokkal, hanem párját ritkító természeti kincsekkel is büszkélkedhet.

Császárság a szavannán

...hiszen volt neki egy példaképe, bizonyos Napoléon Bonaparte, aki amellett, hogy a maga idejében Franciaország és Európa ura volt, császárrá is koronáztatta magát. És egy szegény afrikai ország diktátoraként (amiből ugyebár tizenkettő egy tucat) mivel tűnhetett volna ki (sors)társai közül, hogy még szeretett példaképe is elégedetten nézhessen le rá a felhők közül? 

Jean-Bédel Bokassa I. Bokassa néven Közép-Afrika császárává koronázta magát.

Igen, Kedves Olvasó, eltaláltad! Hódító hadjáratokba kezdett, megszállta fél Afrikát 1976. december 4-én, I. Bokassa néven Közép-Afrika császárává nyilvánította magát, egy évvel később pedig megtörtént a hivatalos koronázási ünnepség is.

I. Bokassa valamelyik feleségével, immáron császári párként.

A - finoman szólva - fényűző beiktatási ünnepség (amelyre egyébként egyetlen meghívott külföldi államfő sem látogatott el) 20 millió akkori dollárba került (egyedül csak a korona elvitt ötmilliót), ami megegyezett a Franciaország által Közép-Afrikának juttatott éves támogatás összegével (és az akkori éves közép-afrikai költségvetés harmadával!).

A közép-afrikai császári korona, amely elvitt ötmillió (akkori) amerikai dollárt.

A császári trónhoz császári címer is dukál...

...a külön császári lobogóról nem is beszélve.

A különc császár

I. Bokassa, minden oroszok cárja közép-afrikaiak császára szerette volna különlegessé tenni hazáját az afrikai köztársaságok sivár világában. Ez azonban nem sikerült - ő maga is csak különc intézkedéseinek (elnökként egyszer anyák napja alkalmából kiengedte az összes női rabot a börtönökből, egyúttal pedig kivégeztette a nők ellen erőszakot elkövető férfiakat; országában a tolvajlásért füllevágás járt - ha pedig valaki elvesztette mindkettőt, búcsúzhatott az életétől is) és rövid életű uralkodásának köszönheti, hogy nem tűnt el a történelem süllyesztőjében.

A Közép-afrikai Császárság létrejötte alkalmából kiadott bélyeg, rajta az ország első uralkodójának portréjával. A csodaszép korona ötmillió akkori zöldhasúba került.

Az ellene szót emelőket sokszor kegyetlenül megkínozták (állítólag ő maga is szívesen vett részt ezeken az eseményeken - később azzal is megvádolták, hogy evett áldozataiból, de a későbbi, ellene szóló perekben ezen vád alól végül felmentették) és kivégezték.

A császárság repülőgépeinek felségjelzése is megváltozott természetesen.

A császár hatalmának végül az addig szilárd francia támogatás megszűnése vetett véget: 1979 januárjában iskolásokat zártak börtönbe, miután nem akarték viselni a császár egyik feleségének (összesen tizenhét volt neki, és nem mind egymás után, hanem párhuzamosan is!) cége által készített, jó drága egyenruhát viselni, s több, mint százan meghaltak közülük a fogságban. Szeptemberben végül - amíg ő barátjánál, Kadhafinál tartózkodott Líbiában - francia ejtőernyősök megpuccsolták a puccsmestert: visszaültették az elnöki székbe a korábbi államfőt, Dacko-t.

Jean-Bédel világéletében vidám fickó lehetett (mondjuk ki nem vigyorogna, amikor egy egész országnak parancsolva császárrá nyilvánítja magát, nem?)...

I. Bokassa császárt végül távollétében halálra ítélték, ő azonban élvezhette a száműzöttek keserű kenyerét Elefántcsontparton és Franciaországban. 1986-ban önként (?) hazatért, ahol ismét halálra ítélték - a büntetést végül életfogytiglani börtönre változtatták, ennek ellenére 1993-ban már szabadlábon volt, s szabad emberként hunyt el 1996-ban.