A két évvel ezelőtti, az izlandi péniszmúzeumot bemutató posztunkat követően ismét visszatérünk a múzeumok világába a FuraTermék Blogon. Ezúttal azonban nem egy konkrét múzeumot mutatunk be nektek, hanem többet - ezek viszont egyetlen téma köré szerveződnek.
Ez a téma pedig nem más, mint az illúzió.
Az illúzió (vagy érzékcsalódás) olyan pszichológiai jelenség, amelynek során félreértelmezünk a valóságból érkező ingereket, azaz az agyban az érzékszervek által közvetített információ felhasználásával egy, az objektív valóságtól eltérő reprezentáció keletkezik.
- Wikipedia-cikk az illúzióról
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a szemünk nem csap be bennünket, pedig dehogyis! Nagyon gyakran becsap, méghozzá csúnyán. A hosszan tartó evolúciós fejlődésünk során kialakuló ezen "hiányosságunkat" pedig számos helyen kifejezetten az illúzióra építő múzeumokban próbálhatják ki a vállalkozó kedvű látogatók.
És akkor a bűvészekről még nem is beszéltünk. Bár nem is fogunk, ma legalábbis.
Persze nem kell nagy ördöngösségre gondolni, amikor az illúziót bemutató múzeumok jutnak eszünkbe: mint a fenti, vilniusi (Litvánia) illúzió-bemutatóhelyen készült képen is látható, elég egy térhatású festmény, s máris úgy érezhetjük, mintha a lebegő buborékot egyenesen a képről kilépő fiú arcába fújnánk.
A zágrábi (Horvátország) illúzió-múzeum (már maga ez a szókapcsolat is felér egy érzéki csalódással) helyiségének kialakítása pedig lehetővé teszi, hogy a jól elhelyezkedő látogató egy jó szögben tartott mobiltelefonnal (vagy fényképezőgéppel) olyan fotót lőjünk, mintha fejére állt volna a világ.
Még hogy az ember nem tud a falon járni! - a prágai (Csehország) illúzió múzeumának tervezői és kialakítói tesznek a fizika törvényeire!
Bécsben (Ausztria) az illúzió-tárlaton nem lehet helye a fejetlenségnek - azaz mégis, ehhez elég egy speciálisan kialakított nyílásba dugni a fejünket, és máris úgy tűnik, mintha azt csak az asztalra tették volna...
...hogy akár az aktuális ebédként szervírozzák fel az eszünk otthonát.
A helyszín ismét Prága, az illúzió témája pedig a padlóra festett szakadék, amelyet csak nagyon-nagyon óvatosan lépkedjünk át. Mondjuk nem egy üvegtörést imitáló, szurdok feletti gyaloghíd, de azért ez sem rossz.
A tökéletes érzékcsalódás létrejöttéhez igazából két dolog kell: megfelelő szögben elhelyezett tárgyak, amelyeket a szemlélő a megfelelő látószögből csodál, és máris kirajzolódik a portré (amely ezúttal egy prágai Nikola Tesla-kép).
Nem csak festéssel lehet becsapni a szemünket, hanem a fent is említett, jó szögben elhelyezett tárgyakkal. Egy kicsit hátrébb lépünk, kicsit slégan nézünk rá, és máris olyan, mintha partnerünk egy széken állna - s egyszeriben össze is zsugorodik, hála az illúziónak.
Az előző bécsi életképet természetesen létrehozták Prágában is, itt azonban már padlófestéssel: az ennek segítségével ellőhető poénok (és fotók) száma gyakorlatilag végtelen...
...mint ahogy Bécsbe visszaérve a fenti vicces kedvű hölgyek be is mutatják nekünk.
Azért amíg nem szokunk hozzá, hogy ezeken a helyeken szinte minden érzékcsalódás eredménye, óvatosan közlekedjünk, mert egy rossz szakadék-átugrásnak csúnya esés lehet a vége...
