Újabb visszaemlékezésünkben háborús vizekre evezünk - s megláthatjuk, milyen csodákra képes az emberi elme, amikor a szív által annyira szeretett ország szorongatott helyzetben van...annyit elöljáróban elmondhatunk, hogy a találékonyság bizony végtelen, majdnem annyira, mint a világóceánok a 20. század előtti idők hajósainak.

Frontvonalban

A második világháború első éveiben az Egyesült Királyság élet-halál harcot vívott a náci Németországgal szemben. Számtalan fronton, földön, vízen, levegőben űrben csaptak össze az ellenséggel. Az egyik legkíméletlenebb ütközetet a német tengeralattjárókkal folytatták, amelyek igyekeztek elvágni a britek tengeri összeköttetését a Birodalom távoli gyarmataival és - ami talán a legfontosabb - az Egyesült Államokkal.

Habár az akkori világ legnagyobb és legerősebb haditengerészetével rendelkezett, Angliának a kezdeti időszakban mégis csak korlátozott eszközei voltak az Atlanti-óceán északi részét elözönlő német tengeralattjárókkal (U-boot) szemben. Az ellenük való küzdelem fontos eszköze volt a repülőgép, a szárazföldtől messzi vizeket azonban ezekkel nem tudták ellenőrizni (a németek pedig egymás után küldték hullámsírba a fontosabbnál fontosabb rakományokkal megrakott hajókat és a tengerészeket, annak ellenére, hogy a konvojrendszer alkalmazása némileg csökkentette a veszteségeket); hatékony szállítóeszköz volt a repülőgép-hordozó, amelyből azonban nem volt számukra elegendő.

A jeges ötlet

Egy Geoffrey Pyke nevű feltaláló ekkoriban hozott létre a Brit-szigeteket sújtó acélhiány enyhítése (és minden bizonnyal pénzszerzés) céljából fűrészpor és fagyott víz (vö.: jég) megfelelő arányú keverékéből egy betonkeménységű anyagot, a róla elnevezett pykrete-t, ami a normál jégnél sokkal, de sokkal lassabban olvad (egy maréknyi fűrészpornál pedig fényévekkel masszívabb és ellenállóbb).

Pykrete készülőben

A lehetőség, hogy viszonylag olcsón nagy mennyiségű, építőanyagként is felhasználható anyaghoz jussanak, felkeltette a brit hadvezetés figyelmét is.

Repülőgép-hordozó pykrete-ből

Mint írtuk volt, a második világháború első éveiben a britek szorongatott helyzetben voltak; mint egy falat kenyér, úgy hiányzott számukra a konfliktus menetét megfordító remek ötlet.

Egy átlagos brit repülőgép-hordozó a háború első éveiből (HMS Ark Royal)

A Királyi Haditengerészet szakemberei lehetőséget láttak ebben a csodás (és jeges) anyagban, miután felvetődött bennük a kérdés: ha sok a német tengeralattjáró, de kevés az ellenük harcoló repülőgépeket szállító hordozó, mit tegyünk, hogy kicsit kiegyenlítsük a meccset? Építsünk pykrete-ből repülőgép-hordozót!

Beindult tehát a később Habakkuk-projektként emlegetett tervezőmunka, amelynek végén egy körülbelül kétmillió (!) tonnás jeges fűrészporból (és a hajón elhelyezett megfelelő mennyiségű hűtőegységből) álló, akár 150 repülőgép szállítására is képes hordozó képe rajzolódott ki (mint a lenti képen) - csak összehasonlításképpen: egy mai amerikai szuper-hordozó körülbelül 100 ezer tonna vízkiszorítással bír.

Fantáziarajz a Habakkuk-program majdani fűrészporjégből épült hordozójáról, ahogy felszáll róla egy bombázó repülőgép (amit a hagyományos hordozók csak nagyon ritka estben szállítottak).

Füstbe ment terv

A Habakkuk-projektből végül mégsem lett semmi. Mire körvonalazódhatott volna ez a monumentális beruházás, már rendszerbe álltak a nagy hatótávolságú, az Atlanti-óceán sötét foltját szárazföldről felszállva is elérni képes repülőgépek, arról nem is beszélve, hogy megjelentek a tengereken a kicsi - így kevés repülőgépet szállítani képes, de a tengeralattjárókkal szemben mégis hatékony -, úgynevezett kísérőhordozók; és beszállt a háborúba a Nagy Testvér, az Egyesült Államok hatalmas erőforrásaival, így 1943-1944 folyamán végleg leállították a fejlesztést.

A feltaláló, Pyke azonban nem tett le nagy találmányának hasznosításáról - élete végéig számos tervet készített a jeges fűrészpor alapanyaggal, és nem csak hajókról - pykrete-alapú felhőkarcolókról is álmodozott.