Azt hiszem, nem árulok el nagy műhelytitkot - esetleg annak, aki eddig nem gondolta volna - ha leírom, hogy a FuraTermék Blog szerkesztősége kizárólag férfiakból áll, ennek köszönhetően pedig rendkívül szerény ismeretekkel rendelkezünk a hölgyek egyik jellemző viselt lábbelije, a magassarkú (cipő, csizma, ilyesmik) kapcsán.

Persze nyitott szemmel járunk és még nyitottabb füllel - hölgy ismerőseink között akad olyan, aki nagyon szereti, s olyan is, aki utálja magas sarkakon hordani csinosabbnál csinosabb lábait. 

Mai posztunkban folytatjuk barangolásunkat a világban, s - Korea után - a tűz és a jég földjére, viking mondák mesebeli világába, a csodaszép Izlandra látogatunk el, hogy megismerhessük az ottaniak egyik nemzeti eledelét.

Bizonyosan sokan vannak Olvasóközönségünkben olyanok, akik már megtalálták életük párját, s ezt egy szerződés aláírásával és a gyűrű másik ujjára történő felhúzásával hitelesítették, s bizonyára akad olyan Olvasóink között, aki nem tud meglenni anélkül, hogy ujjain ne lenne legalább három-négy különböző kivitelű - és értékű - ékszer.

Idegesítő, amikor az olvadó fagylaltgombócból rácseppen a ruhánkra, mert nem volt időnk körbenyalni a tölcsért. Ha kis hazánkban széles körben elterjedt lenne a ruhatisztító, a nyári időszakban a csillagos egekbe szállnának a ruhatisztítási költségek.

Az emberiség valószínűleg már az ősidők kezdete óta vágyik a fellegek közé, s ha hiszünk a görög mondának, Daidalosz és Ikarosz óta - azaz több ezer éve - próbálkozik is ilyen-olyan eszközökkel utánozni a természet repülési képességgel megáldott egyedeit. 

Leonardo da Vincinek is volt ezzel kapcsolatban elképzelése, a Montgolfier fivérek meg is alkották a hőlégballont, egy szintén francia úriember, Louis-Sébastien Lenormand pedig 1783-ban végrehajtotta az első sikeres ejtőernyős-ugrást.

Sokszor érzi úgy az ember, hogy hiába van távol az otthontól, az ágyától (vagy egyéb alvóhelyétől), az adott pillanatban szinte azonnal képes lenne elveszíteni az eszméletét, békés álomba szenderülve. 

Komoly visszatartó tényező azonban - azon túl, hogy valószínűleg be nem avatott embertársaink furcsállását váltanánk ki -, hogy az esetek többségében nem áll rendelkezésünkre egy kényelmes párna, amelyre fejünket hajtva elalélhatnánk.

Mai posztunk picit formabontó, ugyanis nem csak egy termék, hanem egy országspecifikus szokás (vagy tévhit, döntse el ki-ki maga) kerül bemutatásra.

Irány Dél-Korea!

Dél-Korea (vagy hivatalos nevén a Koreai Köztársaság) a technika egyik fellegvára: folyamatosan fejlődő ipari nemzet, ahol már akkor országos internet-lefedettség volt biztosítva, amikor máshol még a kifejezést is alig ismerték; és ez az ország a mára igazi óriásokká növő családi vállalkozások, a csebolok otthona - amiknek autó- és számítógép-, valamint telefoncsodákat is köszönhetünk.

Milyen megnyugtató, amikor telefonunkhoz csatlakoztatjuk a fülhallgatót, és már mehet is a kedvenc számunk, esetleg meghallgathatjuk a legújabb toplistás dalt a rádióból, vagy szörnyülködhetünk a híreken.

A tegnap emberének is fontos volt, hogy naprakész információkkal bírjon a világ dolgait illetően, s bizony szívesen hallgatta meg a legújabb slágereket a rádióban.

Ezen blog oldalain is megemlítésre került már, hogy az emberi találékonyság határtalan.

Kevés idegesítőbb dolog van annál, mint amikor a szupermarketben extra alacsony áron megvásárolt görögdinnyénket szeretnénk úgy elhelyezni az autó csomagtartójában, hogy menet közben lehetőleg ne guruljon el, összezúzva az egyéb megvásárolt termékeket.

Kedves Olvasóink! Szerkesztőségünk - hallgatva az egyre nehezedő nyomásra és az idők szavára - csatlakozott a legnagyobb nemzetközi közösségi oldalhoz:

FuraTermék a Facebookon