Mai posztunkban az Olvasóközönség alkoholos italok iránt fogékonyabb - továbbá a kíváncsibbnál kíváncsibb - rétegét kívánjuk megszólítani, elszórakoztatni egy igazán egzotikus borfajta bemutatásával.
Az izlandi rothasztott cápahús története után ismét egy olyan termék kerül képzeletbeli asztalunkra, amelynek már puszta létezése is felháborodást, vagy visszatetszést kelthet bizonyos olvasóinkban. Ezért kérjük, hogy csak erős idegzettel - és gyomorral - rendelkező látogatóink folytassák az olvasást.
Köszönjük.
Mifelénk is ismertek a különböző ágyaspálinkák, amikor a még jobb ízvilág elérése és az ital színének megváltoztatása érdekében különböző gyümölcsöket raknak az italos üvegbe. Ezt a technikát a világ más részein is ismerik, Kelet- és Délkelet-Ázsiában azonban egészen mást raknak a palackba...
Nézzük meg tehát, mi is az a kígyóbor (vagy tetszés szerint kígyópálinka, esetleg kígyólikőr)!
Alapvetően adva van tehát egy alkoholos ital (leginkább rizsbor), amelyet felturbóznak egy (jobb esetben - de erre később még visszatérünk) kimúlt hüllővel, illetve különböző fűszerekkel, gyógynövényekkel.
Kínában - ahonnan származik ez a csodálatos termék - úgy vélték, hogy az elpusztult állat által az italba bocsájtott méreganyag gyógyító erővel bír; a szexuális teljesítményre gyakorolt pozitív hatásról nem is beszélve, s elsősorban ezek az italnak tulajdonított jótékony hatások az okai annak, hogy rohanó világunkban is megőrizte ismertségét.
A leggyakrabban a kobrafélék valamelyik szerencsétlenül járt példánya végzi a boros üvegben
Manapság Délkelet-Ázsiában örvend igen nagy népszerűségnek ez a fajta üdítőital (Vietnamban különösen), de Koreának és Japánnak is megvan a maga kígyóval ízesített bora (utóbbit valószínűleg nem a kapszulahotelekben fogyasztják előszeretettel).
Mint ahogy a képen is látható, nem csak kígyó kerülhet az üvegbe...
Vannak olyan változatok is, amelyekbe nem kígyót, hanem gekkót (gyíkot), vagy éppen csikóhalat tesznek. A kígyó mellé kerülhet még skorpió is, hogy összetettebb legyen a kép. Ahány ház, annyi szokás, ahogy az ősi igazság is tartja...
Japánban árusított kígyóbor
A kígyóbor fogyasztása ugyanakkor nem minden kockázat nélküli; néhány évvel ezelőtt egy kínai hölgy járt pórul, amikor a hónapok óta az alkoholban pihenő, elpusztultnak gondolt kígyó lepte meg egy váratlan karaterúgással marással (az áldozat túlélte, a kígyó további sorsáról nincsenek információink).
Utolsó mondat:
"A kezemben tartott lábatlan gyíkot csak a szakértők tudják megkülönböztetni a hasonló kinézetű szakállas viperától."
Ha hinni lehet a leírásoknak, a kígyó (vagy éppen skorpió) mérge ugyanakkor nem jelent veszélyt a fogyasztóra, mivel az italban lévő alkohol semlegesíti azt.
Az észak-koreai változat, amelynek alapját nem feltétlenül rizsbor, hanem borszesz adja. A kevés, KNDK-ba bebocsájtást nyerő külföldi turista bizonyára nem kevés ropogós kemény valutáért cserébe vihet haza magának egyet-egyet ebből az italkülönlegességből.
Ízlések és pofonok. Azt mindenesetre mi itt, Európában (vagy a nagy óceán túlpartján élők Észak-Amerikában) hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a világ nagyobb részén a mindennapi táplálkozás részét képezik olyan csúszómászók, hüllők, amelyekkel az átlag európai/amerikai legfeljebb a rovarirtó segítségével küzdve, vagy az állatkertben szokott találkozni.
Akinek van kedve hozzá, és éppen arra jár - és odavan az egzotikus italok egzotikus környezetben történő fogyasztásáért -, mindenképp próbálja ki (vagy ha nem akar átutazni egy fél világot, rendelje meg interneten). Veszteni nem veszthet semmit (viszont arról próbáljunk meggyőződni, hogy a pihenőre tett kígyó valóban el lett téve láb alól elpusztult).
