A múlt heti, Japánban tett látogatásunkat követően még maradunk egy kicsit a Távol-Keleten, hogy megtekintsünk egy érdekes szolgáltatást és terméket (kettő az egyben) a kontinens egyetlen római katolikus többségű államában, a Fülöp-szigeteken. Nézzük, mik azok a jeepney-k!

A második világháború végén az Egyesült Államok hatalmas erőket mozgósított, hogy felszabadítsa a mintegy három évvel korábban japán megszállás alá kerülő egykori spanyol gyarmatot, a Fülöp-szigeteket (a környező vizeken vívták meg az amerikaiak és a japánok a világtörténelem legnagyobb tengeri ütközetét).

Hatalmas erők, hatalmas mennyiségű ellátmány, felszerelések, járművek...

A háborút követően nem volt mindre szüksége az Egyesült Államoknak (és gazdaságtalan lett volna ezeket hazaszállítani), így sok minden mással egyetemben több száz Jeep-et (ami ma már a könnyű terepjáró szinonimája - vö.: dzsipek -, akkoriban pedig egy könnyű katonai terepjáró márkája volt) adtak el a helyieknek.

A gyakorlatilag romokban heverő országban hatalmas szükség volt ezekre a járművekre, amelyeket végül a helyiek alaposan át is alakítottak, hogy a négy-öt ember helyett sokkal többet (akár tíz-tizenöt embert) is képesek legyenek szállítani az amúgy tömegközlekedést nélkülöző városokban.

Megszületett a jeepney (filippínó nyelven dyipni).

Kibővített utaskapacitásával kiválóan megfelelt iránytaxiként, vagy kisbuszként - gyorsan és olcsón lehetett vele eljutni "A"-ból "B"-be.

A jeepney-k idővel a helyi kultúra szerves részeivé váltak (köszönhetően színes festésüknek, egyedi mintázataiknak, amellyel a tulajdonos díszíti fel őket), s megszervezték a gyártásukat is.

Ezeknek persze már nem sok köze van az eredeti, még az amerikai dzsipekből átépített járművekhez, de hát az idő az még a Fülöp-szigeteken is halad, így szükség volt az újításra.

Napjainkban már a Fülöp-szigetek nagyvárosaiban is megszervezték a nagyüzemi tömegközlekedést, de a jeepney-k még mindig megőrizték népszerűségüket (főleg a turisták körében).