Mai barangolós posztunkban a Himalája egy kevéssé ismert és még nehezebben megközelíthető vidékére, a Keleti-Himalájába látogatunk el, hogy megismerjünk egy aprócska, ámde annál boldogabb országot - és nem kevés sárkányt; az írásunkban megemlített szolgáltatások nem is feltétlenül furcsaságukkal keltették fel az érdeklődésünket, hanem hogy mikor jelentek meg ezen az egyébként csodálatos vidéken. Nézzünk szét egy kicsit Bhutánban!

Hol is keresselek?

Mint írtuk volt, Bhután (a kifejezés jelentése nagyjából "szélen fekvő ország" [Tibethez viszonyítva]; saját nyelvükön [dzongkha] az országot "Druk-Yul"-nak, vagyis a sárkánynép országának, esetleg sárkányországnak nevezik) a Keleti-Himalájában fekvő, Svájc méretű, nyolcszázezer ember lakta kicsiny buddhista állam, amely Kína és India közé ékelődve helyezkedik el (a két szomszédos országban körülbelül háromezerszer annyian élnek, mint Bhutánban).

Ilyen és ehhez hasonló völgyekben él a bhutániak többsége.

Északi részét a Himalája helyenként hétezer méteres magasság fölé nyúló csúcsai uralják, míg délen szabályszerű trópusi erdők terülnek el az indiai határ mentén. A népesség zöme e két véglet között, a kisebb hegyek által körbeölelt, csodálatos szépségű, ugyanakkor nehezen megközelíthető völgyekben összpontosul.

Sárkányok és kolostorok hazája

Bhután döntően buddhista állam (jelentős hindu kisebbséggel), s mint ilyen, tele van buddhista kolostorokkal és zárdákkal; több ezer szerzetes él ezekben a gyakran erődszerű építményekben (dzong), melyeket nem ritkán a meredek hegyoldalakban emeltek (az egész országban mintegy kétezer ilyen kolostor található, remek fotótémákat biztosítva az erre járó külföldieknek).

Bhután tele van ilyen és ehhez hasonló hegyi kolostorerődökkel. Ha a görögországi Áthosz a kolostorköztársaság, akkor Bhután a kolostorkirályság.

A keleti kultúrákban gyakran előforduló motívum a sárkány; Bhután esetében ez sokszorosan igaz, hiszen azon túl, hogy a neve is sárkányországot jelent, már az ország zászlajában szembekerülünk ezzel a "fenevaddal" (amely védelmezni hivatott az országot).

Bhután zászlajában a sárkány fehér színe a lojalitást és tisztaságot, vicsorgó szája az országot védelmező istenek erejét, a karmaiban tartott gyöngyök pedig a gazdagságot és a nagyszerűséget szimbolizálják.

Azt meg már csak csendben jegyezzük meg, hogy az ország uralkodójának hivatalos címe a Druk Gyalpo, azaz sárkánykirály.

Csendes - és óvatos - nyitás

Bhután fekvéséből adódóan sokáig elzártan élt a külvilágtól (egy időben a britek próbálkoztak meg gyarmatosításával, de végül elálltak ezen szándékuktól). Mai, globalizált világunkban ez azonban már egyre kevésbé lehetséges, az ország uralkodóinak döntése miatt azonban ez Bhutánnak elég sokáig jól ment (egészen a közelmúltig még a külügyeit is India intézte - vagyis nagyon nem is álltak szóba senkivel). 

Az ország fő közlekedési útvonalai európai szemmel nézve elég hajmeresztőek.

Aszfaltozott, burkolt utat egészen az 1960-as évekig nem láttak az országban (a vidéki területek még napjainkban is csak nagy nehézségek árán, hosszú túrák során közelíthetőek meg); ekkoriban építették ki az első elektromos vezetékeket és ekkoriban jelentek meg az első hazai bankjegyek is (addig a cserekereskedelem volt divatban). 1999-ig nem engedélyezték a televíziót sem - ekkor viszont hatalmas ugrással egyúttal az internet használatát is lehetővé tették a lakosság számára. A középkorból egyenesen a 21. századba egyetlen évtized alatt elértek - közben pedig igyekeztek megőrizni a helyi kultúrát, értékeket (egyenlőre egészen hatékonyan).

100 ngultrumos bankjegy. A ngultrum bátran nevezhetne a legfurcsábban hangzó fizetőeszközök versenyében, ha lenne ilyen verseny.

Azóta a király is lemondott abszolút hatalmáról (s azzal a lendülettel átadta a trónt a fiának), és Bhután ma már alkotmányos monarchiának tekinthető. 

A boldogság szigete

Az ország vezetése (élén a korábbi királlyal és fiával, aki a jelenlegi uralkodó, és a Dzsigme Keszar Namgyal Vangcsuk névre hallgat) abból a szempontból is nagy újítónak számít, hogy az ország gazdaságának teljesítményének mérésére szolgáló GDP (bruttó hazai termék) helyett bevezették a bruttó hazai boldogságot, mint mérőszámot, amely a felelős kormányzáson, a környezetvédelmen, a fenntartható fejlődésen és a kultúra megőrzésén alapul (a már említett kolostorerődökön kívül Bhután tele van természetvédelmi területekkel is).

Ennek jegyében szigorúan ellenőrzik az új fejlesztéseket, projekteket, s ha úgy látják, hogy azok felborítanák a létrehozott társadalmi-gazdasági-természeti egyensúlyt, akkor inkább bele sem kezdenek, vagy pedig módosítanak a terveken. Korlátozzák a fakitermelést, az elektromos energiát pedig vízerőművek adják (az áram exportjából jelentős bevételekre is szert tesznek).

Azért, hogy minél tovább megőrizhessék ősi hagyományaikat, kultúrájukat és természeti értékeiket, a bhutániak csak korlátozottan engednek be külföldi turistákat az országba (évente száz-kétszázezer embert), tőlük viszont borsos napidíjat (250 dollár/nap/fő) kérnek el az egyéb szolgáltatások (szállás, étkezés) díján felül. Nagy tolongásra egyébként sem lehet számítani a jövőben, mivel közúton csak nagyon nehezen közelíthető meg az ország (elsősorban India felől), és csak egyetlen használható repülőtérrel rendelkezik. (az viszont minden bizonnyal az egyik legszebb fekvésű a világon).

Bhután egyetlen nemzetközi repülőtere, a Paro Repülőtér egy csodaszép völgyben terül el. Minden bizonnyal hatalmas élmény lehet a hegyek között landolni, hogy aztán a repülőgépről leszállva megcsodálhassuk a helyi stílusban épült, gazdagon díszített fogadóépületet.

Furcsaságok a sárkányok földjén

Miután a szerkesztőség lassan nettó utazási magazinná változtatja a FuraTermék Blogot, nézzük meg, milyen furcsaságokkal szembesülhet a Kedves Olvasó, ha egyszer úgy dönt, hogy ellátogat ebbe az országba.

Arrafelé nem szégyenlősek az emberek...

Az alábbi galériában a helyi építészettel és épületdíszítéssel ismerkedhetünk meg.

Nem egy lakóház falát hatalmas pingált fallosz teszi ékesebbé, amely a helyi néphit szerint távol tartja az ördögöket és az ártó szellemeket (nem árt minden rendelkezésünkre álló eszközt bevetni a megfelelő védelem érdekében, ugyebár).

Igazi élmény egy ilyen benzinkúton tankolni.

Az építészetben is igyekeznek a hagyományos értékeket, stílusokat megjeleníteni - még akkor is, ha éppen egy olyan helyről van szó, mint egy benzinkút.

A forgalmat irányító rendőrnek külön - szintén gazdagon díszített - őrbódé dukál.

Az ország fővárosában, Thimpuban a legforgalmasabb helyen sincsen közlekedési lámpa (egy rövid időre megpróbálkoztak a bevezetésével, de aztán a lakosság ellenállása miatt leszerelték), itt rendőr irányítja a forgalmat.

Legelésző takinok, amelyek a Wikipedia szerint a párosujjú patások rendjébe, azon belül a tülkösszarvúak családjába és a kecskeformák alcsaládjába tartoznak, egyúttal pedig Bhután nemzeti állatai.

Az országban korábban működött egy mini állatkert, de mivel az uralkodó úgy vélte, hogy az állatok ott nem boldogok, szabadon engedték őket - Bhután nemzeti állata, a takin kivételével, amelynek így létrehoztak egy rezervátumot az állatkert helyén.

2010 óta Bhután dohánymentes övezetnek számít, ennek megfelelően tilos az országba dohányárut szállítani, értékesíteni, és a közterületeken (vagyis az egész országban) rágyújtani (vö.: az 1920-as évek amerikai szesztilalma - bár a bhutáni intézkedések valamivel hatékonyabbak).

A kolostorok többsége évente legalább egyszer megnyitja kapuit a nagyérdemű előtt. A képen fesztiválozó, népviseletbe öltözött bhutániak láthatóak.

A kolostorok többsége minden évben rendez egy-egy vallási fesztivált (gyakran több naposat), amelyen a környező lakosság zöme - többségük természetesen helyi népviseletben (ez a viselet a közhivatalokban, iskolákban egyébként is kötelező) - részt vesz, 

Szép, színes népviseletben.

Zárásként emlékezzünk meg arról, ami a magyaroknak a futball (volt), a kanadaiaknak a jégkorong, a karibi országoknak a krikett: Bhután nemzeti sportjáról, ami...

...az íjászat (1971 óta deklaráltan nemzeti sport). A helyiek a különböző rendezvényeken, fesztiválokon előszeretettel mérik össze íjászati tudásukat, s ha a szerkesztőség információi nem tévednek, az olimpiákon is rendre ebben a sportban indítanak versenyzőket.

Dzongkha nyelvű billentyűzet-kiosztás. Valószínűleg nem az ilyen billentyűzetek gyártása a legjövedelmezőbb vállalkozás a világon.