Biztos sokan voltak már úgy vele, hogy amikor egy adott helyzetben nem, vagy csak nagyon nehezen tudtak dönteni, így inkább a sorsra (vö.: Fortuna istenasszony kegyessége) bízták a szituáció végkimenetelének alakítását.
Mai furcsa termékünk a sors (bocsánat, a Sors) helyébe lép. Vagyis gurul. Vagyis repül.
Szóval adva van egy kényes döntési helyzet, de mi képtelenek vagyunk az egyik, vagy a másik oldal mellett letenni a voksunkat. Mit tehetünk ilyenkor? Bízzuk a véletlenre, és hajítsunk el egy speciálisan kialakított dobókockát!
Kezdjük egy egyszerűbb, eldöntendő kérdéssel: igen vagy nem (szeret, vagy nem szeret)? Dobjuk el a kockát, és majd megmondja, hogy felmondjunk-e a munkahelyen, vagy megvegyük-e hitelre azt a csodaszép sportautót, amit a minap kinéztünk a kereskedésben, vagy dobjuk addigi kedvesünket és kezdjünk új életet egy hawaii szépséggel a Bahamákon.
Aztán ott vannak az olyan szituációk, amikor határidős feladat áll előttünk: most csináljuk meg, vagy elég lesz holnap, esetleg jövő héten vagy soha a büdös életbe csak egyszerűen várjunk, amíg valaki más megcsinálja helyettünk?
És egy huszáros vágással el is érkeztünk a létező legfontosabb eldöntendő kérdéshez: mit rendeljünk este vacsorára? Egy kis pizzát, egy hamburgert. netán kínait ennénk legszívesebben? Ne mi döntsük el, hanem a kocka! Egy dobás, és már lehet is tárcsázni a megfelelő vendéglátóipari és szolgáltató létesítményt!
Ha nagyon ragaszkodóak vagyunk, akkor játszhatunk egy kicsit a Sorssal, és addig dobálhatjuk a kockát, amíg a szeretett ételre nem fordul.
Akárhányszor is dobjátok el a kockát, akármilyen kérdéskörben, egy valamit ne feledjetek (ezt egy kétezer évvel ezelőtt élt naptárkészítő mondta egy jobb napján, miután birodalomépítői ambíciói kiteljesedni látszottak):
Alea iacta est (A kocka el van vetve).
