Az emberiség valószínűleg már az ősidők kezdete óta vágyik a fellegek közé, s ha hiszünk a görög mondának, Daidalosz és Ikarosz óta - azaz több ezer éve - próbálkozik is ilyen-olyan eszközökkel utánozni a természet repülési képességgel megáldott egyedeit.
Leonardo da Vincinek is volt ezzel kapcsolatban elképzelése, a Montgolfier fivérek meg is alkották a hőlégballont, egy szintén francia úriember, Louis-Sébastien Lenormand pedig 1783-ban végrehajtotta az első sikeres ejtőernyős-ugrást.
Sokszor érzi úgy az ember, hogy hiába van távol az otthontól, az ágyától (vagy egyéb alvóhelyétől), az adott pillanatban szinte azonnal képes lenne elveszíteni az eszméletét, békés álomba szenderülve.
Komoly visszatartó tényező azonban - azon túl, hogy valószínűleg be nem avatott embertársaink furcsállását váltanánk ki -, hogy az esetek többségében nem áll rendelkezésünkre egy kényelmes párna, amelyre fejünket hajtva elalélhatnánk.
Mai posztunk picit formabontó, ugyanis nem csak egy termék, hanem egy országspecifikus szokás (vagy tévhit, döntse el ki-ki maga) kerül bemutatásra.
Dél-Korea (vagy hivatalos nevén a Koreai Köztársaság) a technika egyik fellegvára: folyamatosan fejlődő ipari nemzet, ahol már akkor országos internet-lefedettség volt biztosítva, amikor máshol még a kifejezést is alig ismerték; és ez az ország a mára igazi óriásokká növő családi vállalkozások, a csebolok otthona - amiknek autó- és számítógép-, valamint telefoncsodákat is köszönhetünk.
Milyen megnyugtató, amikor telefonunkhoz csatlakoztatjuk a fülhallgatót, és már mehet is a kedvenc számunk, esetleg meghallgathatjuk a legújabb toplistás dalt a rádióból, vagy szörnyülködhetünk a híreken.
Egészen addig, amíg az utcán járva figyelmetlenségünkben az úttesten át bele nem megyünk egy éppen a megengedett sebesség duplájával közlekedő kék-fehér kockás emblémával ellátott fekete autóba, vagy egy traktorba, esetleg fel nem botlunk egy gödröcskének becézett tankelhárító árokban - járjunk tehát nyitott szemmel és vigyázzunk magunkra (és egymásra)!
A tegnap emberének is fontos volt, hogy naprakész információkkal bírjon a világ dolgait illetően, s bizony szívesen hallgatta meg a legújabb slágereket a rádióban.
Ezen blog oldalain is megemlítésre került már, hogy az emberi találékonyság határtalan.
Kevés idegesítőbb dolog van annál, mint amikor a szupermarketben extra alacsony áron megvásárolt görögdinnyénket szeretnénk úgy elhelyezni az autó csomagtartójában, hogy menet közben lehetőleg ne guruljon el, összezúzva az egyéb megvásárolt termékeket.
Kedves Olvasóink! Szerkesztőségünk - hallgatva az egyre nehezedő nyomásra és az idők szavára - csatlakozott a legnagyobb nemzetközi közösségi oldalhoz:
Ebben a tikkasztó hőségben bizony jól esik egy kis frissítő, legyen az akár ásványvíz (lehet szánsavas is!), kóla, vagy rostos üdítő, esetleg mai posztunk közvetett főhőse, a sör.
A sörhöz sokféleképpen hozzá lehet jutni: elugrunk a legközelebbi szellemi műhelybe (vö.: tudóstársaságok a kocsmákban) és rendelünk egyet (kettőt, hármat, négyet...), esetleg valamelyik üzletben megvásároljuk a sokféle kiszerelés valamelyikét, vagy főzünk magunk.
Kanadáról sokunknak - teljesen jogosan - a következők jutnak eszünkbe (a sorrend természetesen tetszőleges): juharszirup, juharleveles zászló, pingvinek jegesmedvék, újfundlandi kutya, Sziklás-hegység. És hideg. Jég. Hó. Rengeteg hó.
Milyen idegesítő, amikor az ember szeretné egy kés segítségével egyenletes felületen felvinni a kenyérre (zsemlére, egyéb pékárura) a kedvelt vajat, margarint - viszont ha rossz formában van, akár az egész kézfeje vajasan kerülhet ki a heroikus küzdelemből.
Elkészült a finom szendvics, munkában nem fogok éhen halni! - ismeretlen munkásember gondolata
Mindannyiunkat felvillanyoz, ha sikerül saját kezűleg elkészíteni tízórainkat, uzsonnánkat, vagy ha Anya, Mama teszi meg nekünk ugyanezt. Hiszen nincs is finomabb a házilag készített "gyors"ételnél, nem?