Mai posztunkban egy újabb furcsa szolgáltatást mutatunk be, a célpont pedig ezúttal az Egyesült Államok. Nézzük, hogy egy város hogyan építette fel magát és idegenforgalmát egy feltételezett földönkívüli-leszállás és ezen esemény vélt kormányzat általi eltussolása körüli hírverés kapcsán. Nézzünk szét az új-mexikói Roswellben!

A kezdetek

A helyszín tehát egy - amerikai mércével persze - kisváros, az Új-Mexikó szövetségi állam délkeleti részén, Chaves megyében fekvő, "alig" negyvennyolcezer ember lakta Roswell. 

Az első európai telepesek a 19. század második felében érkeztek erre a Mexikótól egy háború során megszerzett vidékre, 

Jelentőségét később sem a kopár sivatagi táj és a korlátozott mezőgazdasági tevékenység adta, hanem az, hogy 1945-től a város melletti légibázison települ a híres-hírhedt 509. bombázóezred (amelynek repülőgépei atombombákat dobtak Hiroshimára és Nagaszakira), feldobva a vidéki lét unalmas(nak gondolt) hétköznapjait.

Szépen-lassan teltek az évek, beköszöntött az 1947-es esztendő, amikor júniusban történt egy váratlan esemény: egy környékbeli gazda beállított a helyi hatóságokhoz (persze kihez máshoz, mint a sheriffhez) egy néhány héttel az előtt a farmján talált fémmaradványokkal, amiket nem tudott beazonosítani.

A helyi újság (Roswell Daily Record) eseményről beszámoló számának címlapja 

A hivatalos magyarázat szerint - amely megjelent a helyi lapban - egy meteorológiai ballon darabjai hullottak a farmer földjére (a lenti képen az akkor még az Egyesült Államok Hadserege Légierejének - néhány hónappal később már csak simán Légierő - tisztjei láthatóak a maradványokkal).

Bár éppen kibontakozóban volt a hidegháború, az amerikai polgárok már mindenütt szovjet spiongépeket és bombázókat véltek látni - a repülő csészealjakról nem is beszélve -, ekkor még nem lett igazán nagy ügy a dologból, néhány hét után feledésbe is merült az egész.

Robban a bomba

Több évtized telt el, Roswell élte mindennapjait (a légi támaszpontot közben bezárták, de a helyi katonai iskola tovább működött), ám 1978-tól kezdődően lelkes ufókutatók felélesztették a sztorit. 

Számtalan "dokumentum"filmben, publikációban, könyvben (satöbbi, satöbbi) megállapították, hogy 1947 forró nyarán az új-mexikói tanyavilágban farmok között valójában egy földönkívüli jármű zuhant le, nem pedig egy egyszerű meteorológiai ballon. A roncsok többségét az amerikai hadsereg kiszálló alakulatai megtalálták, összeszedték, azokra a darabokra pedig, amelyeket szegény farmer talált meg, ráfogták, hogy ballon volt, az egész ügyet pedig szépen eltussolták.

Egyesek azt is tudni vélik, hogy megtalálták az űrjármű utasainak testét (az sem lehetetlen, hogy élő példányokat is), amelyeket szintén lefoglaltak (kellett nekik az Egyesült Államok égboltján repkedni), és egy nagyon-nagyon titkos katonai támaszpontra (vö.: 51-es terület) szállítottak.

Innentől (mármint az 1980-as évektől) pedig nem volt megállás: a korabeli bulvármédia felkapta a sztorit, megénekelte, és Roswell élete mindörökre megváltozott...

Roswell napjainkban

Azt nem tudjuk, hogy Roswell lakosságának mekkora része hiszi el, hogy tényleg egy idegen űrjármű zuhant le a közelben; a blog szerkesztősége azt sem kívánja megítélni, hogy az amerikai kormány tényleg eltussolta-e ezt az egész eseményt, vagy csak az történt, amit 1947-ben mondtak. Nem is lényeges, mert a roswelli polgárok és városvezetés remekül ráérzett az üzletre: az elmúlt harminc évben gyakorlatilag az ufóhívők és ufológusok paradicsomává változtatták a települést, fellendítve az idegenforgalmat. Lássuk, hogyan csinálták!

Először is, egy ufó-rejtély köré épülő városi szórakoztatóiparból nem hiányozhat egy valódi, igazi ufómúzeum (fenti kép).

Az sem árt, hogy ha a városba érkező turisták egy csészealjra emlékeztető gyorsétteremben tudják elfogyasztani estebédjüket (csak el ne repüljön velük). Azt nem tudjuk, hogy az itt felszolgált szendvicseket ufósították-e.

Ha megszomjazunk, a kedves földönkívüli lesz oly szíves, és csillapítja szomjunkat (szorosan együttműködve természetesen az ország legjelentősebb üdítőipari vállalatával, hiszen a Szíriuszon túl is kedvelt ital a Bambi Coca-Cola).

Ha sötét lesz, aranyos, földönkívüli formájú lámpák hoznak fényt az új-mexikói éjszakába - hogy megtaláljuk a szórakoztatóhelyeket, valamint az ufós kegytárgyakat árusító szaküzleteket (ahol bizonyára nagy mennyiségben kapható földönkívülis kulcstartó, bögre, póló, és a többi, és a többi...).

Akár a földönkívüliek üdvözletét figyelve, dizájnos bögréből kortyolgatva reggeli kávénkat köszönthetjük az új-mexikói sivatagi világban a napfelkeltét...

Haladva a korral, a városi tanács új címert is elfogadott Roswell számára, amelyben megjelennek Új-Mexikó és az Egyesült Államok színei, a környékre óvó tekintetét vető kedves földönkívüli barátunkról nem is beszélve (a város aktuális honlapja ehhez képest teljesen visszafogott).

Zárásul pedig a fenti képen látható egy átlagos roswelli lakos, aki éppen várja, hogy szeretett gyermekei betranszportáljanak a családi járműbe, hogy aztán hazafuvarozván őket otthon megnézhessék a legújabb sci-fi alkotást a televízióban.