Mai barangolós posztunkban a hosszabb (és meglehetősen szagosra sikeredett) észak-amerikai és észak-európai kitérőt követően (amelyet itt és itt olvashattok) visszatérünk Ázsiába, mégpedig azért, hogy felfedezzük a világ egyik leggazdagabb városát, amelyet a környező olaj- és földgázmezők kitermeléséből származó dollár- és dirhambevételek emeltek a sivatagi homokból a csillagos egekbe (szó szerint). 

Mivel mostani írásunk a szokásosnál is hosszabbra sikeredett, blogunk történetében először mai témánkat két epizódban mutatjuk be. A folytatás a jövő héten lesz olvasható.

Nézzük tehát, milyen hasznos (de mindenképpen jó drága) szolgáltatásokat hoztak létre az utóbbi évtizedekben Dubajban!

Föderáció a sivatagban

Mielőtt felfedeznénk Dubaj ( دبي ) varázslatos(nak beállított) világát, muszáj térben és időben is elhelyeznünk: a név nem csak a várost takarja, hanem egyben egy emírségnek is az elnevezése, amely egy nagyobb egész, az Egyesült Arab Emírségek (vagy Emirátusok) nevű Perzsa (Arab)-öböl menti államszövetség része.

Az Emírségek föderációja, amelyet hét emirátus alkot. Ahogy a térképen is látható, Abu-Dzabi (a főváros emírsége) az ország területének nagyobb részét elfoglalja - a maradékon osztozik a többi hat állam.

A hét állam (emírség) alkotta föderáció 1971-ben jött létre, amikor az addig brit függés alatt álló sejkek megállapodtak a jövő közös építéséről (az együttműködésbe szerették volna Katart és Bahreint is bevonni, de ezek végül uralkodóik döntése alapján független államok lettek).

Az Emirségek gazdag színvilágú lobogója.

Az ország gazdaságának alapját immáron évtizedek óta a területén lévő kőolaj- és földgázlelőhelyek kitermeléséből származó bevételek jelentik; az évente így beérkező dollármilliárdokból hatalmas infrastrukturális és szociális fejlesztéseket valósítottak meg Emírségek-szerte (de persze a vezető réteg luxus életvitelére is jutott belőle bőven).

Dubaj

Az Emírségek legnépesebb és második legnagyobb területű tagja Dubaj (a várost közel hárommilliónyian lakják), amely a Maktúm-család irányítása alatt áll (ők adják a Dubajt abszolutista módon irányító koronás gutrás főt, a mindenkori sejkeket - a föderáció létrejötte óta pedig az Emírségek kormányfőjét).

Dubaj jelenlegi emírje, az abszolút hatalommal bíró Mohamed bin-Rasid el-Maktúm sejk (2006 óta van hatalmon).

Maga a város egészen az 1970-es évekig egy álmos öböl menti porfészek kistelepülés benyomását keltette - az olaj előtti időkben a fő bevételi forrást a halászat és a kereskedelem jelentette a néhány ezer lakosnak. A felfedezett szénhidrogén-lelőhelyek kiaknázása azonban hatalmas lökést adott Dubajnak: a szomszédos olajmonarchiákhoz (Omán, Szaúd-Arábia, satöbbi) vagy éppen Bhutánhoz hasonlóan mindössze néhány évtized alatt majdnem középkori viszonyokból a 21. századba fejlődtek.

Dubaj látképe sok-sok évtizeddel ezelőtt. Akkoriban még a halászat jelentette a fő bevételi forrást a lakosok számára.

A befolyó összegek egy jelentős része persze a vezető réteg pazarló életmódjára úszott el, azonban így is jutott a szinte páratlan ütemű (valamint méretű) fejlesztésekre - és különc beruházásokra, amelyekkel igyekeznek megteremteni az alapját az olaj utáni világnak (ahol ismét a kereskedelem, továbbá a szolgáltatások és az idegenforgalom jelenthetik majd a fő bevételi forrásokat).

Dubaj címere, amelyen a sivatag és a tenger (rajta egy hagyományos arab vitorlás hajóval) egyaránt megtalálható.

Ezt a célt - mármint függetleníteni a város gazdaságát az olajtól és a földgáztól - részben már el is érték, hiszen napjainkban a bevételeknek a nagyobb része már a turizmusból, a pénzügyi szolgáltatásokból és az ingatlanpiaci fejlesztésekből származnak.

Nézzük, mi mindenbe fektették a dubajiak a pénzüket!

Vitorlák a vízen

Az egyik legelső idegenforgalmi beruházás volt a Burdzs al-Arab nevű szálloda megépítése a dubaji tengerparton. A hagyományos arab vitorláshajót idéző építmény napjainkban a világ harmadik legmagasabb szállodája a maga 321 méteres magasságával.

Nagy méretű vitorlás a dubaji tengerparton.

A hotelt gyakran a világ egyetlen hétcsillagos szállodájaként reklámozzák (bár hivatalosan "csak" ötcsillagos) a luxus kivitelezés miatt (ha minden igaz, a legolcsóbb szoba is ezer amerikai zöldhasút kóstál egyetlen éjszakára).

A szálloda tervezői nem spóroltak a szabad térrel. Nem a minél jobb helykihasználás volt a lényeg, emiatt csak alig kétszáz lakosztálya van a Burdzs al-Arabnak.

A szálloda belsejében egy 180 méter belmagasságú átrium kápráztathatja el az arra fogékonyakat (és azon szerencséseket, akiknek van elég pénzük megszállni benne).

A szálloda (egyik) étterme egyben akvárium is.

Ha úgy támad kedvünk, vacsoránkat haltársaságban fogyaszthatjuk el (vagy a kétszáz méteres magasságban a tenger fölé lógó Muntaha étteremben), hogy aztán esti helikopteres városnézésre induljunk a hotel tetején lévő leszállóplatformról. 

Menjünk síelni!

Ha a téli sportokra - mondjuk a síelésre - gondolunk, nem Szaúd-Arábia vagy éppen az Egyesült Arab Emírségek fognak beugrani, mint célország (tekintve, hogy milyen szélességi körön helyezkednek el, ez nem is meglepő). A dubaji vezetők azonban ezzel nem voltak megelégedve...nagyon nem (pontosabban: egyáltalán nem érdekelte őket az az apróság, hogy egy meleg égövi sivatagban laknak).

A dubaji síközpont kívülről.

Mi tehát a megoldás, ha van elég pénzünk? Béreljünk síközpontot Svájcban? Fizessünk minden dubajinak ingyen síbérletet Ausztriába? Dehogy! Húzzunk fel egy épületet a sivatag közepén, ahol fedett sípályát tudunk kialakítani, hogy az Emírségek valószínűleg nem is létező téli olimpiai válogatottja otthon tudjon gyakorolni!

Bizony, fenyőfák is vannak a dubaji alpesi vidéken - már-már csak a jódli és a bernáthegyi mentőkutyák hiányoznak...

A komplexumba természetesen nem csak a mesterséges hó, hanem sífelvonó (Made in Switzerland?) is dukál, a szükséges segédeszközök helyi bérlésének lehetőségéről nem is beszélve, így a téli sportok sivatagban élő szerelmesei előtt is megnyílt az út a síelés vagy éppen a szánkózás előtt.

Turisták szemlélik meglehetősen lenge öltözetben a hideg, havas dubaji tájat.

Csak arra vigyázzunk, hogy a benti mínusz öt fokról a kinti plusz negyvenbe kilépve nehogy tüdőgyulladást kapjunk!

Mesterséges szigetek

Megérte az egész világot elhozni Dubajba

A városnak volt már vitorlást idéző szállodája, mini-síparadicsoma, mi hiányozhatott még a helyieknek? Igen, Kedves Olvasó, eltaláltad! Építettek egy űrkikötőt számtalan szigetet, és nem is akármilyeneket...

Pálmafa-sziget. Az apró pöttyök luxusvillákat takarnak.

Első körben - mi másból, mint homokból (bár ezt nem a sivatagból, hanem a tenger fenekéről nyerték kotróhajók segítségével) - létrehoztak egy pálmafa alakú szigetet, amelyre számtalan luxusvillát és szórakoztatóközpontot emeltek.

Van (lesz) a szigeten minden, mi szem-szájnak ingere...

A Pálmafa-sziget annyira bejött, hogy azóta létrehoztak még egy, hasonló stílusú szigetet is (csak ez egy picivel nagyobb), továbbá építés alatt áll a harmadik, minden korábbinál nagyobb pálmafa a napsütéses dubaji tengerparton. A szigeteken nem csak a közúti közlekedést valósították meg, hanem egy egysínű vasútvonalat is építettek (ez lett az első ilyen vasútvonal a Közel-Keleten).

Egysínű vasút a Pálmafa-szigeten - a vezető nélküli szerelvények a szárazfölddel teremtenek kapcsolatot az autózni nem vágyó lakók (és látogatók) számára.

De mivel lehetne felülmúlni a Pálmafa-szigeteket? Mi lenne, ha a világtérképet mintáznánk meg apró szigetekből? A dubajiaknak mindhárom szükséges hozzávaló rendelkezésükre állt a projekt megvalósításához: a pénz, a pénz és a pénz.

Nekem térkép e táj...

Nem, Magyarország sajnos nem került fel a térképre, de például Szibéria ezer darabban (és Ausztráliát is elaprózták, de rendesen). Mindegyik szigetre luxusvillákat húztak (húznak, továbbá fognak felhúzni, mert még napjainkban is tart az építkezés) fel, állítólag a többségük még az építkezés megkezdése előtt elkelt - jó pénzért természetesen.

Sziget-testvérek egymás mellett a dubaji tengerpart mentén, a világűrből szemlélve. A középen fekvő Világ-szigeteken és a jobboldali Pálmafa-szigeten még javában tartanak az építkezési munkálatok. Jelenleg a kép bal szélén fekvő Pálmafa-sziget az egyetlen, teljesen elkészült mesterséges sziget(csoport).

A Nemzetközi Űrállomáson szolgálatot teljesítő űrhajósoknak állítólag a Világ-szigetek elkészülte óta nem kell térképet magukkal vinni a küldetésekre, elég naponta néhányszor beugraniuk Dubaj fölé.

Térképen a grandiózus dubaji tengerparti fejlesztések. A pirossal jelzett területek még építés-fejlesztés alatt állnak - de ismerve a helyieket, már nem sokáig...

Azon túl, hogy a Pálmafa- és a Világ-szigetek révén Dubaj ismét az érdeklődés középpontjába került, jó néhány négyzetkilométerrel megtoldotta az emírség területét - így kell új területeket szerezni hódítás nélkül!

A vezetők szótárában nincs olyan szó, hogy "lehetetlen". Nem számít, milyen nagy a kihívás, az erős hit, az elszántság és az elhatározás képes felülkerekedni rajta.

 

Mohamed bin-Rasid el-Maktúm sejk

 Eddig tartott a Dubajt (és csodáit) bemutató posztunk első része. Folytatás egy hét múlva.