A helyszín ezúttal is Dél-Korea, a téma pedig (a néhány héttel ezelőttihez hasonlóan) most is egy automata.
Szóval ne szaporítsuk a szót, nézzünk is szét a zokniautomaták világában!
Milyen kínos, amikor a munkahelyi öltözőszekrények között, az edzőterem öltözőjében vagy éppen egy olyan közösségi helyen, ahol megkövetelt a mezítlábas tartózkodás (japán vendéglátóink otthona, a közeli mecset vagy éppen egy svalbardi közhivatal), kénytelenek vagyunk rádöbbenni és konstatálni, hogy a zoknink büdös és lyukas.
Ilyenkor legszívesebben rohannánk a legközelebbi üzletbe, hogy vegyünk legalább egy párat (de még a parkolói illegális árustól is szívesen elfogadnánk a ránk erőszakolt zokniutánzatokat) - a koreai nemzet népesebbik országában erre azonban praktikusabb (?) megoldást találtak ki: zokniautomatákat helyeztek el a forgalmasabb helyeken.
Szép, színes zoknik, méret szerint osztályozva, hogy a lyukas lábmelegítőt hordó delikvens könnyedén tudjon választani - azonban lyukas zoknink pótlásának megkérik az árát: egy pár körülbelül ötezer dél-koreai vonba (azaz ezer-ezerkétszáz forintba) kerül - de mi ez ahhoz a sikerhez képest, amit a hibátlan zokninkkal el tudunk érni az állásinterjún vagy éppen a randi után, nem?
Jobban belegondolva: nem egy magyarországi üzletben is körülbelül ilyen áron kaphatóak a zoknik...
A poszt alapötletéért köszönet illeti Anonyma nevű olvasónkat.
