Milyen felzaklató hatással jár, amikor az ember éppen spórolós kedvében van, ezért szeretné a fogkrémes tubusból (is) kipasszírozni az utolsó milliliternyi, bacilusgyilkos, fogfehérítő és ínyvédő csodaszerekkel telezsúfolt pasztát, de az megmakacsolja magát, benne marad, mi meg - az adott termék értékétől függően - akár több tucatnyi forintot is kidobtunk az ablakon.

Mai posztunk főhősei a kutyák. Meg a malacok. Meg a perselyek.

Tombol a nyár, az emberek többsége pedig ilyenkor a forróságban igyekszik elszakadni egy kicsit a lakóhelyétől, felkeresni távoli vidékeket, megismerni más kultúrákat, esetleg egy hazai vagy külföldi strandon kiáztatni az egész éves kemény munkában megfáradt testrészeit. Igen ám, de mivel majdnem mindenki ilyenkor kel útra, nehéz megfelelő szállást találni - megfelelő áron.

Kifejezetten idegesítő, amikor a szendvicstartónkba helyezett finom ebédünket valaki lenyúlja a munkahelyi közös hűtőből. Odakint tombol a negyven fok, nekünk azonban nincs rá módunk, hogy máshova helyezzük romlandó ételünket - hogyan védjük meg akkor?

Azt hiszem, nem árulok el nagy műhelytitkot - esetleg annak, aki eddig nem gondolta volna - ha leírom, hogy a FuraTermék Blog szerkesztősége kizárólag férfiakból áll, ennek köszönhetően pedig rendkívül szerény ismeretekkel rendelkezünk a hölgyek egyik jellemző viselt lábbelije, a magassarkú (cipő, csizma, ilyesmik) kapcsán.

Persze nyitott szemmel járunk és még nyitottabb füllel - hölgy ismerőseink között akad olyan, aki nagyon szereti, s olyan is, aki utálja magas sarkakon hordani csinosabbnál csinosabb lábait. 

Mai posztunkban folytatjuk barangolásunkat a világban, s - Korea után - a tűz és a jég földjére, viking mondák mesebeli világába, a csodaszép Izlandra látogatunk el, hogy megismerhessük az ottaniak egyik nemzeti eledelét.

Bizonyosan sokan vannak Olvasóközönségünkben olyanok, akik már megtalálták életük párját, s ezt egy szerződés aláírásával és a gyűrű másik ujjára történő felhúzásával hitelesítették, s bizonyára akad olyan Olvasóink között, aki nem tud meglenni anélkül, hogy ujjain ne lenne legalább három-négy különböző kivitelű - és értékű - ékszer.

Idegesítő, amikor az olvadó fagylaltgombócból rácseppen a ruhánkra, mert nem volt időnk körbenyalni a tölcsért. Ha kis hazánkban széles körben elterjedt lenne a ruhatisztító, a nyári időszakban a csillagos egekbe szállnának a ruhatisztítási költségek.

Az emberiség valószínűleg már az ősidők kezdete óta vágyik a fellegek közé, s ha hiszünk a görög mondának, Daidalosz és Ikarosz óta - azaz több ezer éve - próbálkozik is ilyen-olyan eszközökkel utánozni a természet repülési képességgel megáldott egyedeit. 

Leonardo da Vincinek is volt ezzel kapcsolatban elképzelése, a Montgolfier fivérek meg is alkották a hőlégballont, egy szintén francia úriember, Louis-Sébastien Lenormand pedig 1783-ban végrehajtotta az első sikeres ejtőernyős-ugrást.

Sokszor érzi úgy az ember, hogy hiába van távol az otthontól, az ágyától (vagy egyéb alvóhelyétől), az adott pillanatban szinte azonnal képes lenne elveszíteni az eszméletét, békés álomba szenderülve. 

Komoly visszatartó tényező azonban - azon túl, hogy valószínűleg be nem avatott embertársaink furcsállását váltanánk ki -, hogy az esetek többségében nem áll rendelkezésünkre egy kényelmes párna, amelyre fejünket hajtva elalélhatnánk.