Mai posztunk témájához (és a fotókhoz) a szerkesztőség egy új külső segítője - akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Miss Tailornak - által jutottunk hozzá. Köszönjük szépen, Miss Tailor!
Mai posztunk témájához (és a fotókhoz) a szerkesztőség egy új külső segítője - akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Miss Tailornak - által jutottunk hozzá. Köszönjük szépen, Miss Tailor!
Hosszas gondolkodás után a szerkesztőség úgy döntött, hogy drasztikus változtatásokat eszközöl a FuraTermék Blog életében.
Úgy érezzük, hogy a Barangolás- és a Visszatekintés-sorozat kinőtte ezen blog kereteit (az utóbbi időben sokszor csúsztunk bele olyan témákba, amelyek csak nagy nehezen társíthatóak a "furcsa" és a "termék" jelzőkkel), ezért a jövőben BARANGOLÁS A VILÁGBAN címen új blogot indítunk ezen témák feldolgozására.
Bizony nehéz dolga van a feledékenyeknek. Akik azt is elfelejtik, hova tették két perccel ezelőtt a telefont, ugyanakkor fontos elvégzendő (és határidős) feladataik lennének. Akik reggel felkelnek, és azt sem tudják, melyik bolygón vannak, tíz-húsz-harminc perc múlva viszont induláskor le kellene vinni a szemetet, az esernyőt bekészíteni, esetleg olyan aprósággal kellene foglalkozni, mint a gyermeket elvinni az óvodába.
Számukra - pontosabban: a velük egy fedél alatt élő családtagok számára - találták ki a krétás üzenőbögrét, az emberiség minden bizonnyal legnagyobb felfedezését a százforintos boltok az atombomba óta.
Immáron hónapok teltek el azóta, hogy megígértük Miss Weavernek: poszttá varázsoljuk az általa felfedezett furcsa (de mindenképpen életmentő) szolgáltatást. Nincs mentségünk, alaposan elfelejtettük. Csak bízhatunk benne, hogy a jövőben emiatt nem kell nélkülöznünk egyetlen hölgy tagunk jelenlétét a szerkesztőségben.
Mea culpa, Miss Weaver, mea maxima culpa!
Szégyenérzetünk eme rövid kifejezését követően nézzük tehát, mit keres maga a Kaszás (igen, a nagybetűs KASZÁS) Új-Zéland tengerpartjain!
Szülőként számtalanszor szembesülhet az ember azzal a hatalmas kihívással, hogy az átmulatott éjszaka után egész napot a játszótéren töltő, össze-vissza piszkolódott gyermekét rávegye az esti fürdési folyamat végrehajtására.
Van egy olyan érzésünk, hogy napjainkban már egyre kevesebb gyermek tölti a szabadidejét játszótereken...
Szóval az ezen problémával küzdő szülőknek lett kitalálva a speciálisan csomagolt tusológél, amely - esetleg - segíthet becsalogatni a gyerkőcöt a fürdőszobába (vagy éppen a Star Wars-os tisztálkodószett, de az egy másik történet...).
Mai barangolós posztunkban a gyilkos ventilátorokat és a két Koreát elválasztó demilitarizált övezet felfedezését követően ismét visszatérünk a Koreai-félszigetre - ezúttal azonban az északi térfélen fekvő államba utazunk, hogy megismerkedhessünk a világon talán legtöbb embert megmozgató rendezvénnyel, az Arirang-tömegjátékokkal.
Ezt az újabb fura gyöngyszemet - mint már megannyi mást - ismét Miss Weaver kutatómunkájának köszönhetjük. És köszönjük is!
Ismerkedjünk meg tehát az övtáskák egy speciális csoportjával!
Január 1-jén volt 51 esztendeje, hogy egy rendkívül szegény, de annál gyönyörűbb belső-afrikai országban, a Közép-afrikai Köztársaságban egy villámgyors puccs alkalmával hatalomra jutott Jean-Bédel Bokassa ezredes, a hadsereg parancsnoka. Ezzel pedig kezdetét vette a később tragi(komi)kus fordulatokkal teli története az ország élén.
Nézzük meg, hogyan lett ebből a szerénynek egyáltalán nem nevezhető emberből országa első - és ez idáig egyetlen - császára!
Most, hogy megtörtént a legújabb Star Wars-film bemutatója, ideje lenyugodni a bizonyára sokakban felcsigázott (felcsigázódott) kedélyeknek. S hogy mivel lehet a legjobban lenyugtatni idegeinket? Hát persze, hogy egy újabb, Csillagok háborúja-témájú poszttal itt, a FuraTermék Blogon!
Véget értek az ünnepek, így a FuraTermék Blog szerkesztősége is igyekszik visszatérni a hétköznapok kerékvágásába.
Manapság, amikor egy személyi igazolvány és némi költőpénz társaságában gyakorlatilag minden akadály nélkül bejárhatjuk öreg kontinensünket (pontosabban a schengeni övezethez tartozó országokat), nem sok jelentőséget tulajdonítunk a határoknak. Hiszen nem teljesen mindegy, hogy pontosan hol húzódik a határ, ha - jobb esetben - nem emelkedik rajta kerítés, és nem kell attól tartani, hogy marcona rendőrök (határőrök, katonák) állják utunkat? Nos, Nyugat-Európában van egy város, ahol a válasz erre a kérdésre egyértelmű és határozott NEM!
Nézzünk szét tehát Belgium és Hollandia határán, Baarle-Hertog és (vagy?) Baarle-Nassau városában.